Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
And Eliphaz the Temanite answered and said,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Can a man be profitable to God? surely it is unto himself that the wise man is profitable.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Is it any pleasure to the Almighty if thou art righteous? And is it gain [to him] that thou makest thy ways perfect?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Will he reason with thee for fear of thee? Will he enter with thee into judgment?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Is not thy wickedness great? and thine iniquities without end?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
For thou hast taken a pledge of thy brother for nought, and stripped off the clothing of the naked.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Thou hast not given water to the fainting to drink, and thou hast withholden bread from the hungry.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
But the powerful man, he had the land; and the man of high rank dwelt in it.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Widows hast thou sent empty away, and the arms of the fatherless have been broken.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Therefore snares are round about thee, and sudden fear troubleth thee;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Or darkness, that thou canst not see, and floods of waters cover thee.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Is not God in the height of the heavens? And behold the summit of the stars: how exalted are they!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
And thou sayest, What doth God know? will he judge through the dark cloud?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Thick clouds are a covering to him, that he seeth not; and he walketh on the vault of the heavens.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Dost thou mark the ancient path which wicked men have trodden?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Who were carried off before the time, whose foundation was overflowed with a flood;
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Who said unto God, Depart from us! and what could the Almighty do to them?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Yet he filled their houses with good. But the counsel of the wicked is far from me.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
The righteous see it, and are glad; and the innocent laugh them to scorn:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Is not he who rose against us destroyed, and doth not the fire consume his residue?
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Reconcile thyself now with him, and be at peace: thereby good shall come unto thee.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Receive, I pray thee, instruction from his mouth, and lay up his words in thy heart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
If thou return to the Almighty, thou shalt be built up. If thou remove unrighteousness far from thy tents,
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
And put the precious ore with the dust, and [the gold of] Ophir among the stones of the torrents,
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Then the Almighty will be thy precious ore, and silver heaped up unto thee;
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Yea, then shalt thou delight thyself in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God:
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Thou shalt make thy prayer unto him, and he will hear thee, and thou shalt pay thy vows;
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
And thou shalt decree a thing, and it shall be established unto thee; and light shall shine upon thy ways.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
When they are made low, then thou shalt say, Rise up! and he shall save him that is of downcast eyes.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
[Even] him that is not innocent shall he deliver; yea, he shall be delivered by the pureness of thy hands.
