Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Weer nam Elifaz van Teman het woord, en sprak:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Handelt de mens soms ten bate van God? Neen, ten eigen bate is men wijs.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Heeft de Almachtige er voordeel van, als ge vroom zijt, Of profijt, zo ge onberispelijk leeft?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Bestraft Hij u soms om uw godsvrucht, Daagt Hij u daarom voor het gerecht?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Is het niet om uw grote boosheid, Om uw fouten, zonder eind?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Ja, zonder noodzaak neemt ge pand van uw broeders, En trekt de berooiden de kleren uit;
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Den dorstige geeft ge geen water, Den hongerige onthoudt ge zijn brood.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Den man met de vuist moet het land toebehoren, En de gunsteling moet het bewonen;
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Maar de weduwen zendt ge zonder iets heen, De armen der wezen slaat ge stuk!
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
En daarom zijt ge van strikken omringd, Plotseling verbijsterd van schrik;
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Is uw licht verduisterd, zodat ge niet ziet, Slaat de stortvloed over u heen!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Woont God niet hoog in de hemel? Zie eens, hoe hoog de sterren staan!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Maar gij besluit er uit: Wat kan God weten, Of richten door de wolken heen?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Het zwerk is een sluier voor Hem, zodat Hij niet ziet, Hij wandelt rond op het hemelgewelf.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Wilt ge de weg van vroeger bewandelen Die de boosdoeners hebben betreden:
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Die vóór hun tijd zijn weggesleurd, Toen de vloed hun grondvesten wegspoelde?
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Die tot God durfden zeggen: Weg van ons! Wat kan de Almachtige ons doen?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Hij had hun huizen met voorspoed gevuld, En Zich niet met de plannen der bozen bemoeid.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
De vromen zien het met vreugde, De onschuldige drijft de spot met hen:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
"Waarachtig, hun have vernield, Hun overvloed door het vuur verteerd!"
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Verzoen u met Hem, dan leeft ge in vrede, Dan wordt uw rijkdom weer groot;
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Neem de onderrichting aan uit zijn mond, En bewaar zijn woord in uw hart.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Wanneer ge vol ootmoed u tot den Almachtige bekeert, De ongerechtigheid uit uw tent verwijdert:
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Dan zult ge het goud als stof gaan schatten, Het Ofirgoud als kiezel der beken.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Want de Almachtige zal het fijnste goud voor u zijn, En stapels van zilver;
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Dan zult ge u in den Almachtige verlustigen, En uw aanschijn verheffen tot God.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Dan zult ge Hem roepen: Hij zal u verhoren, En ge zult Hem dankoffers brengen;
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Onderneemt ge iets, het komt tot stand, En het licht zal uw wegen bestralen!
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Want Hij vernedert de trots, Maar redt, wie de ogen neerslaat;
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Hij verlost den onschuldige: Door de reinheid uwer handen wordt ook gij dus verlost!
