Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Saa tog Temaniten Elifaz til Orde og sagde:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Gavner et Menneske Gud? Nej, den kloge gavner sig selv.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Har den Almægtige godt af din Retfærd, Vinding af, at din Vandel er ret?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Revser han dig for din Gudsfrygt? Eller gaar han i Rette med dig derfor?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Er ikke din Ondskab stor og din Brøde uden Ende?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Thi du pantede Brødre uden Grund, trak Klæderne af de nøgne,
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
gav ikke den trætte Vand at drikke og nægted den sultne Brød.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Den mægtige — hans var Landet, den hædrede boede der.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Du lod Enker gaa tomhændet bort, knuste de faderløses Arme.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Derfor var der Snarer omkring dig, og Rædsel ængsted dig brat.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Dit Lys blev Mørke, du kan ej se, og Strømme af Vand gaar over dig!
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Er Gud ej i højen Himmel? Se Stjernernes Tinde, hvor højt de staar!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Dog siger du: »Hvad ved Gud, holder han Dom bag sorten Sky?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Skyerne skjuler ham, saa han ej ser, paa Himlens Runding gaar han!«
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Vil du følge Fortidens Sti, som Urettens Mænd betraadte,
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
de, som i Utide reves bort, hvis Grundvold flød bort som en Strøm,
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
som sagde til Gud: »Gaa fra os! Hvad kan den Almægtige gøre os?«
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Og han havde dog fyldt deres Huse med godt. Men de gudløses Raad er ham fjernt.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
De retfærdige saa det og glædede sig, den uskyldige spottede dem:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
For vist, vore Fjender forgik, og Ild fortæred de sidste af dem.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Bliv Ven med ham og hold Fred, derved vil der times dig Lykke;
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
tag dog mod Lærdom af ham og læg dig hans Ord paa Sinde!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Vender du ydmygt om til den Almægtige, fjerner du Uretten fra dit Telt,
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
kaster du Guldet paa Jorden, Ofirguldet blandt Bækkenes Sten,
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
saa den Almægtige bliver dit Guld, hans Lov dit Sølv,
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
ja, da skal du fryde dig over den Almægtige og løfte dit Aasyn til Gud.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Beder du til ham, hører han dig, indfri kan du, hvad du har lovet;
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
hvad du sætter dig for, det lykkes, det lysner paa dine Veje;
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
thi stolte, hovmodige ydmyger han, men hjælper den, der slaar Øjnene ned;
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
han frelser uskyldig Mand; det sker ved hans Hænders Renhed!
