Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Da svarede Elifas, Themaniten, og sagde:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Mon en Mand kan gavne Gud? nej; men han gavner sig selv, naar han handler klogelig.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Mon det er den Almægtige en Fordel, at du er retfærdig? og mon det er ham en Vinding, at du holder dine Veje fuldkomne?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Mon han af Frygt for dig skal overbevise dig og gaa i Rette med dig?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Er ikke din Ondskab megen og ingen Ende paa dine Misgerninger?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Thi du tog Pant af dine Brødre uden Føje og trak Klæderne af de nøgne.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Du gav ikke den trætte Vand at drikke og nægtede den hungrige Brød.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Men den Mand, hvis Arm var stærk, han havde Landet, og den, hvis Person var anset, boede deri.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Du lod Enker fare tomhændede, og de faderløses Arme knustes.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Derfor er der Snarer trindt omkring dig, og Rædsel har hastelig forfærdet dig.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Eller ser du ikke Mørket og Vandfloden, som bedækker dig?
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Er ikke Gud i den høje Himmel? og se de øverste Stjerner, hvor de ere høje!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Derfor siger du: Hvad ved Gud? skulde han kunne dømme igennem Mørket?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Skyerne ere et Skjul for ham, at han ikke ser, og han vandrer omkring Himlenes Kreds.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Vil du tage Vare paa Fortidens Vej, som de uretfærdige Folk have vandret paa,
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
de, som reves bort, førend det var deres Tid, hvis Grundvold opløstes i en Strøm;
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
de, som sagde til Gud: Vig fra os; og: Hvad den Almægtige vel skulde kunne gøre for dem.
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Han havde dog fyldt deres Huse med godt; men de ugudeliges Raad er langt fra mig.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
De retfærdige se det og glæde sig, og den uskyldige spotter dem:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
„Sandelig, vor Modstander er tilintetgjort, og Ild har fortæret deres Herlighed‟.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Kære, hold dig til ham, og hav saa Fred! deraf skal komme godt til dig.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Kære, tag Lærdom af hans Mund, og læg hans Ord i dit Hjerte!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Dersom du vender om til den Almægtige, da bliver du bygget op igen, ja, naar du holder Uret langt fra dine Telte.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Og kast Guldet i Støvet og Ofirs Guld blandt Bækkens Stene:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Saa skal den Almægtige være dit Guld, og han skal være dit kostbare Sølv.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Thi da skal du forlystes ved den Almægtige og opløfte dit Ansigt til Gud.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Du skal bede til ham, og han skal høre dig, og du skal betale dine Løfter.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Naar du beslutter en Ting, da skal den lykkes for dig, og Lyset skal skinne over dine Veje.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Naar man trykker dig ned, da siger du: Opad! og han skal frelse den, som slaar Øjnene ned.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Han skal fri endogsaa den, der ikke er uskyldig, og denne skal udfries ved dine Hænders Renhed.
