Jób 22
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
A odpovídaje Elifaz Temanský, řekl:
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Zdaliž Bohu silnému co prospěšný býti může člověk, když sobě nejmoudřeji počíná?
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Zdaliž se kochá Všemohoucí v tom, že ty se ospravedlňuješ? Aneb má-liž zisk, když bys dokonalé ukázal býti cesty své?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Zdali, že by se tebe bál, tresce tě, mstě nad tebou?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Zdali zlost tvá není mnohá? Anobrž není konce nepravostem tvým.
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Nebo jsi brával základ od bratří svých bez příčiny, a roucha z nahých jsi svláčel.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Vody ustalému jsi nepodal, a hladovitému zbraňovals chleba.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Ale muži boháči přál jsi země, tak aby ten, jehož osoba vzácná, v ní seděl.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Vdovy pak pouštěl jsi prázdné, ačkoli ramena sirotků potřína byla.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
A protož obkličuji tě osídla, a děsí tě strach nenadálý,
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
Aneb tma, abys neviděl, anobrž rozvodnění přikrývá tě.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Říkáš: Zdaž Bůh není na výsosti nebeské? Ano shlédni vrch hvězd, jak jsou vysoké.
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Protož pravíš: Jak by věděl Bůh silný? Skrze mrákotu-liž by soudil?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Oblakové jsou skrýše jeho, tak že nevidí; nebo okršlek nebeský obchází.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Šetříš-liž stezky věku předešlého, kterouž kráčeli lidé marní?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
Kteříž vypléněni jsou před časem, potok vylit jest na základ jejich.
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
Kteříž říkali Bohu silnému: Odejdi od nás. Což by tedy jim učiniti měl Všemohoucí?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
On zajisté domy jejich naplnil dobrými věcmi, (ale rada bezbožných vzdálena jest ode mne).
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Což vidouce spravedliví, veselí se, a nevinný posmívá se jim,
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Zvlášť když není vypléněno jmění naše, ostatky pak jejich sežral oheň.
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Přivykejž medle s ním choditi, a pokojněji se míti, skrze to přijde tobě všecko dobré.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
Přijmi, prosím, z úst jeho zákon, a slož řeči jeho v srdci svém.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Navrátíš-li se k Všemohoucímu, vzdělán budeš, a vzdálíš-li nepravost od stanů svých,
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Tedy nakladeš na zemi zlata, a místo kamení potočního zlata z Ofir.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Nebo bude Všemohoucí nejčistším zlatem tvým, a stříbrem i silou tvou.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
A tehdáž v Všemohoucím kochati se budeš, a pozdvihna k Bohu tváři své,
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Pokorně modliti se budeš jemu, a vyslyší tě; pročež sliby své plniti budeš.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Nebo cožkoli začneš, budeť se dařiti, anobrž na cestách tvých svítiti bude světlo.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
Když jiní sníženi budou, tedy díš: Jáť jsem povýšen. Nebo toho, kdož jest očí ponížených, Bůh spasena učiní.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Vysvobodí i toho, kterýž není bez viny, vysvobodí, pravím, čistotou rukou tvých.
