< Jób 22 >

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
Temani Eliphaz loh a doo tih,
2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
Pathen te hlang loh s hmaiben a? Lungming khaw amah la dawk a hmaiben uh.
3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
Na tang mai tih na mueluemnah mai akhaw, na khoboe soep cakhaw tlungthang hamla naep aya?
4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
Na hinyahnah dongah nang te laitloeknah neh n'khuen tih nang n'tluung a?
5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
Na boethae tangkik pawt nim? Nang kah thaesainah te a bawtnah om pawh.
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
Lunglilungla la na manuca na laikoi tih pumtling kah himbai te na pit pah.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
Buhmueh rhathih te tui na tul pawt tih bungpong te buh na hloh pah.
8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Bantha aka khueh hlang loh amah hamla khohmuen a khueh tih a sokah khosa mikhmuh ah a dangrhoek.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
Nuhmai te kuttling la na tueih tih cadah te a ban na phop pah.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Na kaepvai kah pael dongah he khaw na birhihnah neh buengrhuet na let.
11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
A hmuep khaw na hmu pawt tih tuili tui loh nang n'khuk.
12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
Pathen tah vaan sang kah moenih a? So lah, aisi rhoek kah a lu tah pomsang uh te.
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
Te lalah, “Pathen te metlam a mingpha? Yinnah lamloh lai a tloek a?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Anih te khomai loh a huep tih tueng pawh. Te vaengah vaan kah kueluek dongah cet,” na ti.
15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
Boethae hlang rhoek loh a cawt khosuen caehlong nim na ngaithuen salah?
16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
A tonga uh vaengah a tue pawt ah khaw tuiva loh amih kah khoengim te a hawt pah.
17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
“Pathen te mamih taeng lamloh nong saeh, Tlungthang loh mamih taengah balae a saii eh?” a ti uh.
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Amah loh amih im te hnothen a cung sak sitoe cakhaw halang kah cilsuep tah kai lamloh lakhla saeh.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
Aka dueng rhoek loh a hmuh vaengah a kohoe uh tih ommongsitoe loh amih te a tamdaeng.
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
Mamih kah thinnaeh a thup vetih amih kah a coih te hmai loh hlawp het pawt nim?
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
Amah neh hmaiben lamtah te nen te thuung laeh. Nang taengah hnothen ha pawk bitni.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
A ka lamkah olkhueng mah doe laeh, a ol te khaw na thinko khuiah khueh laeh.
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Tlungthang taengla na mael atah n'thoh bitni dumlai mah na dap lamloh lakhla sak.
24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
Pasing te laipi bangla, Ophir te soklong kah lungpang bangla khueh ngawn.
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Te vaengah na pasing te tlungthang la, cak te na ki la poeh bitni.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Te daengah ni Tlungthang dongah na ngailaem vetih Pathen taengla na maelhmai na dangrhoek bitni.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
A taengah na thangthui vaengah nang ol a yaak vetih na olcaeng khaw cung ni.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
Olkhueh te na tuiphih vaengah nang hamla thoo vetih na longpuei ah vangnah loh a tue ni.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
A kunyun uh vaengah koevoeinah na thui dae tlahoei mik ni a khang eh.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Ommongsitoe pawt khaw loeih vetih na kut kah cimcaihnah loh a loeih sak ni,” a ti.

< Jób 22 >