Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Porém Jó respondeu, dizendo:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Ouvi atentamente minhas palavras, e seja isto vossas consolações.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Suportai-me, e eu falarei; e depois de eu ter falado, [então] zombai.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Por acaso eu me queixo de algum ser humano? Porém ainda que [assim fosse], por que meu espírito não se angustiaria?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Olhai-me, e espantai-vos; e ponde a mão sobre a boca.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Pois quando eu me lembro [disto], me assombro, e minha carne é tomada de tremor.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Por que razão os perversos vivem, envelhecem, e ainda crescem em poder?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Seus filhos progridem com eles diante de seus rostos; e seus descendentes diante de seus olhos.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Suas casas têm paz, sem temor, e a vara de Deus não está contra eles.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Seus touros procriam, e não falham; suas vacas geram filhotes, e não abortam.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Suas crianças saem como um rebanho, e seus filhos saem dançando.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Levantam [a voz] ao [som] de tamboril e de harpa e se alegram ao som de flauta.
Em prosperidade gastam seus dias, e em um momento descem ao Xeol. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Assim dizem a Deus: Afasta-te de nós, porque não queremos conhecer teus caminhos.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Quem é o Todo-Poderoso, para que o sirvamos? E de que nos aproveitará que oremos a ele?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Eis que sua prosperidade não se deve às mãos deles. Longe de mim esteja o conselho dos perversos!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Quantas vezes sucede que a lâmpada dos perversos se apaga, e sua perdição vem sobre eles, [e] Deus em sua ira [lhes] reparte dores?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Eles serão como palha diante do vento, como o restos de palha que o turbilhão arrebata.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
[Vós dizeis]: Deus guarda sua violência para seus filhos. Que [Deus] pague ao próprio [perverso], para que o conheça.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Seus olhos vejam sua ruína, e beba da ira do Todo-Poderoso.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Pois que interesse teria ele em sua casa depois de si, quando o número for cortado o número de seus meses?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Poderia alguém ensinar conhecimento a Deus, que julga [até] os que estão no alto?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Alguém morre na sua força plena, estando todo tranquilo e próspero,
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Seus baldes estando cheios de leite, e o tutano de seus ossos umedecido.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Porém outro morre com amargura de alma, nunca tendo experimentado a prosperidade.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Juntamente jazem no pó, e os vermes os cobrem.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Eis que eu sei vossos pensamentos, e os mais intentos que planejais contra mim.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Porque dizeis: Onde está a casa do príncipe?, e: Onde está tenda das moradas dos perversos?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Por acaso não perguntastes aos que passam pelo caminho, e não conheceis seus sinais?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Que os maus são preservados no dia da destruição, [e] são livrados no dia das fúrias?
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Quem lhe denunciará seu caminho em sua face? E quem lhe pagará pelo que ele fez?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Finalmente ele é levado à sepultura, e no túmulo fazem vigilância.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Os torrões do vale lhe são doces; e todos o seguem; e adiante dele estão inúmeros.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Como, pois, me consolais em vão, já que vossas em vossas respostas [só] resta falsidade?
