Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
respondens autem Iob dixit
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
audite quaeso sermones meos et agetis paenitentiam
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
sustinete me ut et ego loquar et post mea si videbitur verba ridete
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
numquid contra hominem disputatio mea est ut merito non debeam contristari
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
adtendite me et obstupescite et superponite digitum ori vestro
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
et ego quando recordatus fuero pertimesco et concutit carnem meam tremor
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
quare ergo impii vivunt sublevati sunt confortatique divitiis
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
semen eorum permanet coram eis propinquorum turba et nepotum in conspectu eorum
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
domus eorum securae sunt et pacatae et non est virga Dei super illos
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
bos eorum concepit et non abortit vacca peperit et non est privata fetu suo
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
egrediuntur quasi greges parvuli eorum et infantes eorum exultant lusibus
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
tenent tympanum et citharam et gaudent ad sonitum organi
ducunt in bonis dies suos et in puncto ad inferna descendunt (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
qui dixerunt Deo recede a nobis et scientiam viarum tuarum nolumus
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
quid est Omnipotens ut serviamus ei et quid nobis prodest si oraverimus illum
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
verumtamen quia non sunt in manu eorum bona sua consilium impiorum longe sit a me
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
quotiens lucerna impiorum extinguetur et superveniet eis inundatio et dolores dividet furoris sui
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
erunt sicut paleae ante faciem venti et sicut favilla quam turbo dispergit
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Deus servabit filiis illius dolorem patris et cum reddiderit tunc sciet
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
videbunt oculi eius interfectionem suam et de furore Omnipotentis bibet
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
quid enim ad eum pertinet de domo sua post se et si numerus mensuum eius dimidietur
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
numquid Deum quispiam docebit scientiam qui excelsos iudicat
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
iste moritur robustus et sanus dives et felix
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
viscera eius plena sunt adipe et medullis ossa illius inrigantur
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
alius vero moritur in amaritudine animae absque ullis opibus
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
et tamen simul in pulverem dormient et vermes operient eos
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
certe novi cogitationes vestras et sententias contra me iniquas
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
dicitis enim ubi est domus principis et ubi tabernacula impiorum
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
interrogate quemlibet de viatoribus et haec eadem eum intellegere cognoscetis
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
quia in diem perditionis servabitur malus et ad diem furoris ducitur
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
quis arguet coram eo viam eius et quae fecit quis reddet illi
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
ipse ad sepulchra ducetur et in congerie mortuorum vigilabit
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
dulcis fuit glareis Cocyti et post se omnem hominem trahet et ante se innumerabiles
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
quomodo igitur consolamini me frustra cum responsio vestra repugnare ostensa sit veritati
