Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
E GIOBBE rispose, e disse:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Date udienza al mio ragionamento, E ciò [mi] sarà [in vece delle] vostre consolazioni.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Comportatemi che io parli; E poichè avrò parlato, beffatevi pure.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Quant'è a me, il mio lamento [si addirizza] egli ad un uomo? E perchè non sarebbe distretto lo spirito mio?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Riguardate a me, e stupite, E mettetevi la mano in su la bocca.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Io stesso, [quando] me ne ricordo, sono tutto attonito, E la carne mia ne prende orrore.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Perchè vivono gli empi? [Perchè] invecchiano, ed anche son forti e vigorosi?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
La lor progenie [è] stabilita nel lor cospetto, insieme con loro; E i lor discendenti [son] davanti agli occhi loro.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Le case loro [non sono se non] pace, senza spavento; E la verga di Dio non [è] sopra loro.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
I lor tori ammontano, e non fallano; Le lor vacche figliano, e non isperdono.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Essi mandano fuori i lor fanciulletti come pecore; E i lor figliuoli van saltellando.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Essi alzano [la voce] col tamburo e con la cetera; E si rallegrano al suon dell'organo.
Logorano la loro età in piacere, E poi in un momento scendono nel sepolcro. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Quantunque abbiano detto a Dio: Dipartiti da noi; Perciocchè noi non prendiam piacere nella conoscenza delle tue vie.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Che [è] l'Onnipotente, che noi gli serviamo? E che profitto faremo se lo preghiamo?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Ecco, il ben loro non [è] egli nelle lor mani? ([Sia] il consiglio degli empi lungi da me.)
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Quante volte [avviene egli che] la lampana degli empi sia spenta, E che la lor ruina venga loro addosso, [E che Iddio] dià [loro] tormenti nella sua ira per lor parte?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
[E che] sieno come paglia al vento, E come pula che il turbo invola?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
[E che] Iddio riserbi a' lor figliuoli la violenza da loro usata; O che egli la renda a loro stessi, e ch'essi lo sentano?
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
[E che] gli occhi loro veggano la lor ruina, E ch'essi bevano dell'ira dell'Onnipotente?
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Perciocchè [del rimanente], quale affezione avranno essi alle lor case, Da che il numero de' lor mesi sarà stato troncato?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Potrebbesi insegnar scienza a Dio? Conciossiachè egli sia quel che giudica gli eccelsi.
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Colui muore nel colmo della felicità, In compiuta pace e tranquillità.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Le sue secchie son piene di latte, E le sue ossa sono abbeverate di midolla.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
E costui muore, [essendo] in amaritudine d'animo, E non avendo [giammai] mangiato con diletto.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Amendue giacciono nella polvere, E i vermini li coprono.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Ecco, io conosco i vostri pensamenti, E i malvagi discorsi che voi fate contro a me a torto.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Perciocchè voi direte: Ove [è] la casa del magnifico? Ed ove [sono] i padiglioni ove abitavano gli empi?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Non vi siete voi giammai informati da coloro che fanno viaggi? Voi non disdirete già i segnali ch'essi [ne] dànno;
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Che il malvagio [è] riparato al giorno della ruina, Quando le ire sono sparse.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Chi gli rappresenterà la sua via in faccia? E chi gli farà la retribuzione di ciò ch'egli ha fatto?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Poi appresso egli è portato ne' sepolcri, E non attende più ad altro che all'avello.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
I cespi della valle gli son dolci; Ed egli si tira dietro tutti gli uomini, Siccome davanti a lui [ne son iti] innumerabili.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Come dunque mi consolate voi vanamente? Conciossiachè nelle vostre repliche vi sia sempre della prevaricazione.
