Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Felelt Jób és mondta:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
