Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Hiob antwortete und sprach:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Hört doch meiner Rede zu und laßt mir das anstatt eurer Tröstungen sein!
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Vertragt mich, daß ich auch rede, und spottet darnach mein!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Handle ich denn mit einem Menschen? oder warum sollte ich ungeduldig sein?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Kehrt euch her zu mir; ihr werdet erstarren und die Hand auf den Mund legen müssen.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Wenn ich daran denke, so erschrecke ich, und Zittern kommt mein Fleisch an.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Warum leben denn die Gottlosen, werden alt und nehmen zu an Gütern?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Ihr Same ist sicher um sie her, und ihre Nachkömmlinge sind bei ihnen.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Ihr Haus hat Frieden vor der Furcht, und Gottes Rute ist nicht über ihnen.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Seinen Stier läßt man zu, und es mißrät ihm nicht; seine Kuh kalbt und ist nicht unfruchtbar.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Ihre jungen Kinder lassen sie ausgehen wie eine Herde, und ihre Knaben hüpfen.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Sie jauchzen mit Pauken und Harfen und sind fröhlich mit Flöten.
Sie werden alt bei guten Tagen und erschrecken kaum einen Augenblick vor dem Tode, (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
die doch sagen zu Gott: “Hebe dich von uns, wir wollen von deinen Wegen nicht wissen!
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Wer ist der Allmächtige, daß wir ihm dienen sollten? oder was sind wir gebessert, so wir ihn anrufen?”
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
“Aber siehe, ihr Glück steht nicht in ihren Händen; darum soll der Gottlosen Sinn ferne von mir sein.”
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Wie oft geschieht's denn, daß die Leuchte der Gottlosen verlischt und ihr Unglück über sie kommt? daß er Herzeleid über sie austeilt in seinem Zorn?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
daß sie werden wie Stoppeln vor dem Winde und wie Spreu, die der Sturmwind wegführt?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
“Gott spart desselben Unglück auf seine Kinder”. Er vergelte es ihm selbst, daß er's innewerde.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Seine Augen mögen sein Verderben sehen, und vom Grimm des Allmächtigen möge er trinken.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Denn was ist ihm gelegen an seinem Hause nach ihm, wenn die Zahl seiner Monden ihm zugeteilt ist?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Wer will Gott lehren, der auch die Hohen richtet?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Dieser stirbt frisch und gesund in allem Reichtum und voller Genüge,
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
sein Melkfaß ist voll Milch, und seine Gebeine werden gemästet mit Mark;
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
jener aber stirbt mit betrübter Seele und hat nie mit Freuden gegessen;
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
und liegen gleich miteinander in der Erde, und Würmer decken sie zu.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Siehe, ich kenne eure Gedanken wohl und euer frevles Vornehmen gegen mich.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Denn ihr sprecht: “Wo ist das Haus des Fürsten? und wo ist die Hütte, da die Gottlosen wohnten?”
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Habt ihr denn die Wanderer nicht befragt und nicht gemerkt ihre Zeugnisse?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Denn der Böse wird erhalten am Tage des Verderbens, und am Tage des Grimms bleibt er.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Wer will ihm ins Angesicht sagen, was er verdient? wer will ihm vergelten, was er tut?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Und er wird zu Grabe geleitet und hält Wache auf seinem Hügel.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Süß sind ihm die Schollen des Tales, und alle Menschen ziehen ihm nach; und derer, die ihm vorangegangen sind, ist keine Zahl.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Wie tröstet ihr mich so vergeblich, und eure Antworten finden sich unrecht!
