Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Darauf erwidert Job und spricht:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
"Mögt ihr auf meine Rede nochmals hören, und wär's zu eurem Zeitvertreib!
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Ertragt mich! Laßt mich, reden! Dann scheltet nur, wenn ich geredet!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Erhebe ich denn gegen einen Menschen Klage? Oder - warum soll ich nicht ungeduldig werden dürfen?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Zu mir kehrt euch, erstarret! Die Hand legt auf den Mund!
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Ich werde ganz erschüttert, denke ich daran; an Leib und Seele zittere ich.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Wie kommt's, daß Frevler leben dürfen und alternd noch an Kräften wachsen?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Bei ihnen bleibt ihr Stamm, und er gedeiht, solang sie leben, und stets vor Augen bleiben ihnen ihre Sprößlinge.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Und sicher vor Gefahr sind ihre Häuser; die Gottesrute trifft sie nicht.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Sein Stier bespringt und läßt es nicht entgleiten, und seine Kuh kalbt leicht und tut nicht eine Fehlgeburt.-
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Gleich einer Herde lassen sie die Kinderschar hinaus, und munter hüpfen ihre Jungen.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Sie spielen froh zu Pauken und zu Zithern und freuen sich beim Flötenschalle.
Ihr Leben geht im Glück zu Ende; sie steigen zu der Unterwelt in Frieden (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
und sagen doch zu Gott: 'Du bleib uns fern!' 'Wir wollen nichts von Deinen Wegen wissen!'
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
'Was soll es, daß wir dem Allmächtigen dienen? Was nützt es uns, ihn bittend anzugehen?'
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Nun, läge nicht ihr Glück in ihrer Hand, dann wäre mir das Planen dieser Frevler unbegreiflich.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Wie oft erlischt der Frevler Leuchte und überfällt sie ihr Verderben? Wie oft teilt er in seinem Zorne Schmerzen aus? -
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Sie sollen werden wie das Stroh vorm Winde, wie Spreu, vom Sturm entführt!
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
'Gott hat sein Unheil eben dessen Kindern aufgespart.' Er zahle ihm es heim, daß er es selber fühle!
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Er selber sollte seinen Becher kosten und von dem Grimm des Höchsten trinken müssen!
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Was braucht ihn denn zu kümmern, wie's seinem Haus nach seinem Tode geht, wenn seiner Monde Zahl zu Ende ist?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Kann man denn Gott das Wissen lehren, da er doch von der Höhe aus verfügt?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Der eine stirbt in vollem Glücke, ganz ruhig, wohlgemut.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Von Fett sind seine Lenden voll; sein Körper wird mit Mark getränkt.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Der andre stirbt verzweiflungsvoll, hat niemals von dem Glück gekostet.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Zusammen liegen sie im Staube; Gewürm deckt beide zu.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Ich kenne eure Meinung wohl; ihr ziehet an den Haaren Gründe gegen mich herbei.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Ihr sagt: 'In welcher Lage ist das Haus des edlen Mannes?' 'In welcher ist das Wohngezelt der Frevler?'
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Befragt ihr nicht die Leute, die auf den Lauf der Welten achten? Und ihre Zeugnisse könnt ihr nicht ablehnen.
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Der Frevler bleibt vom Unheilstag verschont, vom Tag, wo Steuern eingetrieben werden.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Wer hält ihm seinen Wandel vor, und wer vergilt ihm, was er tat?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Er wird zu Grab getragen, und auf dem Grabespolster ruht er ungestört.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Des Grabes Schollen sind ihm süß. So lockt er alle Welt sich nach, und vor ihm schreiten Zahllose einher.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Wie leer ist euer Trost! Und eure Antworten sind unaufrichtig."
