Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Et Job répondit et dit:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Ecoutez, écoutez mon discours, et donnez-moi cette consolation-là!
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Souffrez que je parle, et, quand j'aurai parlé, tu pourras te moquer!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Est-ce à l'homme qu'en veut ma plainte? Et pourquoi la patience ne m'échapperait-elle pas?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Tournez les yeux vers moi, et vous serez stupéfaits, et vous mettrez la main sur la bouche!
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Quand j'y pense, je me trouble, et ma chair frissonne.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Pourquoi les impies vivent-ils, avancent-ils en âge, accroissent-ils leurs moyens?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Devant eux, autour d'eux, leur race s'affermit, et leurs rejetons réjouissent leurs regards.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Leurs maisons sont en paix, à l'abri de la crainte, et la verge de Dieu ne passe point sur eux.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Leur taureau saillit, et n'est point impuissant, leur génisse vêle, et n'avorte point.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Ils promènent leur famille qui égale un troupeau, et leurs enfants s'ébattent.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Ils chantent au son des cymbales et du luth, et s'égaient au bruit de la cornemuse.
Ils emploient leurs jours à jouir, et la descente aux Enfers est pour eux l'affaire d'un instant. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Cependant ils disent à Dieu: « Retire-toi de nous! et pour la science de tes voies nous n'avons aucun goût.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Qu'est-ce que le Tout-puissant, pour que nous le servions? et que gagnerions-nous à le prier? »
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Voici, n'ont-ils pas leur bonheur en leurs mains? (Loin de moi les principes des impies!)
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Combien de fois arrive-t-il que la lampe des impies s'éteigne, et que leur ruine fonde sur eux; que Dieu leur distribue leurs lots dans sa colère;
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
qu'ils soient comme le chaume au souffle du vent, ou comme la balle qu'enlève l'ouragan?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
C'est à ses fils que Dieu réserve la misère! C'est lui que Dieu devrait punir, afin qu'il en pâtit;
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
c'est lui qui de ses yeux devrait contempler sa chute, et être abreuvé du courroux du Tout-puissant!
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Car, que lui fait sa maison après lui, quand le terme de ses jours est échu?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Est-ce à Dieu qu'on veut révéler la science, à lui qui juge les Intelligences célestes?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
L'un meurt au sein même du bien-être, dans une sécurité et une paix complète;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
ses bergeries sont remplies de lait, et la moelle de ses os est toujours rafraîchie.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Et l'autre meurt, l'amertume dans l'âme, et il n'a point goûté le bonheur.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Ensemble ils sont gisants dans la poudre, et les vers les recouvrent.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Voici, je sais quelles sont vos pensées, et les jugements qu'à tort vous portez sur moi!
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Car vous dites: « Où est la maison de l'homme puissant, et la tente où habitaient les impies? »
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
N'avez-vous pas interrogé les voyageurs? et ne vous rendrez-vous pas aux preuves qu'ils rapportent?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
C'est qu'au jour de la ruine, l'impie est préservé, et qu'au jour des vengeances, il est conduit en lieu sûr.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Qui est-ce qui lui reproche en face sa conduite, et qui est-ce qui lui rend ce qu'il a fait?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Il est porté au tombeau, et il veille encore sur le tertre.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
La terre de la vallée pèse doucement sur lui; après lui tous les hommes vont à la file, et ses devanciers sont innombrables.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Comment pouvez-vous donc m'offrir des consolations si vaines? De vos réponses, ce qui reste, c'est la perfidie.
