Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Alors Job prit la parole et dit:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Ecoutez, écoutez mes paroles, que j’aie, du moins, cette consolation de vous.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Permettez-moi de parler à mon tour, et, quand j’aurai parlé, vous pourrez vous moquer.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Est-ce contre un homme que se porte ma plainte? Comment donc la patience ne m’échapperait elle pas?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Regardez-moi et soyez dans la stupeur, et mettez la main sur votre bouche.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Quand j’y pense, je frémis; et un frissonnement saisit ma chair.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Pourquoi les méchants vivent-ils, et vieillissent-ils, accroissant leur force?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Leur postérité s’affermit autour d’eux, leurs rejetons fleurissent à leurs yeux.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Leur maison est en paix, à l’abri de la crainte; la verge de Dieu ne les touche pas.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Leur taureau est toujours fécond, leur génisse enfante et n’avorte pas.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Ils laissent courir leurs enfants comme un troupeau, leurs nouveau-nés bondissent autour d’eux.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Ils chantent au son du tambourin et de la cithare, ils se divertissent au son du chalumeau.
Ils passent leurs jours dans le bonheur, et ils descendent en un instant au schéol. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Pourtant ils disaient à Dieu: « Retire-toi de nous; nous ne désirons pas connaître tes voies.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Qu’est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Que gagnerions-nous à le prier? »
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Leur prospérité n’est-elle pas dans leur main? — Toutefois, loin de moi le conseil de l’impie! —
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Voit-on souvent s’éteindre la lampe des impies, la ruine fondre sur eux, et Dieu leur assigner un lot dans sa colère?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Les voit-on comme la paille emportée par le vent, comme la glume enlevée par le tourbillon?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
« Dieu, dites-vous, réserve à ses enfants son châtiment!... » Mais que Dieu le punisse lui-même pour qu’il le sente,
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
qu’il voie de ses yeux sa ruine, qu’il boive lui-même la colère du Tout-Puissant!
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Que lui importe, en effet, sa maison après lui, une fois que le nombre de ses mois est tranché?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Est-ce à Dieu qu’on apprendra la sagesse, à lui qui juge les êtres les plus élevés?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
L’un meurt au sein de sa prospérité, parfaitement heureux et tranquille,
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
les flancs chargés de graisse, et la mœlle des os remplie de sève.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
L’autre meurt, l’amertume dans l’âme, sans avoir goûté le bonheur.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Tous deux se couchent également dans la poussière, et les vers les couvrent tous deux.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Ah! Je sais bien quelles sont vos pensées, quels jugements iniques vous portez sur moi.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Vous dites: « Où est la maison de l’oppresseur! Qu’est devenue la tente qu’habitaient les impies? »
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
N’avez-vous donc jamais interrogé les voyageurs, et ignorez-vous leurs remarques?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Au jour du malheur, le méchant est épargné; au jour de la colère, il échappe au châtiment.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Qui blâme devant lui sa conduite? Qui lui demande compte de ce qu’il a fait?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
On le porte honorablement au tombeau; et on veille sur son mausolée.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
les glèbes de la vallée lui sont légères, et tous les hommes y vont à sa suite, comme des générations sans nombre l’y ont précédé.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Que signifient donc vos vaines consolations? De vos réponses il ne reste que perfidie.
