Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job answereth and saith: —
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Hear ye diligently my word, And this is your consolation.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Bear with me, and I speak, And after my speaking — ye may deride.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
I — to man [is] my complaint? and if [so], wherefore May not my temper become short?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Turn unto me, and be astonished, And put hand to mouth.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Yea, if I have remembered, then I have been troubled. And my flesh hath taken fright.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Wherefore do the wicked live? They have become old, Yea, they have been mighty in wealth.
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Their seed is established, Before their face with them, And their offspring before their eyes.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Their houses [are] peace without fear, Nor [is] a rod of God upon them.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
His bullock hath eaten corn, and doth not loath. His cow bringeth forth safely, And doth not miscarry.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
They send forth as a flock their sucklings, And their children skip,
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
They lift [themselves] up at timbrel and harp, And rejoice at the sound of an organ.
They wear out in good their days, And in a moment [to] Sheol go down. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
And they say to God, 'Turn aside from us, And the knowledge of Thy ways We have not desired.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
What [is] the Mighty One that we serve Him? And what do we profit when we meet with Him?'
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Lo, not in their hand [is] their good, (The counsel of the wicked Hath been far from me.)
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
How oft is the lamp of the wicked extinguished, And come on them doth their calamity? Pangs He apportioneth in His anger.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
They are as straw before wind, And as chaff a hurricane hath stolen away,
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
God layeth up for his sons his sorrow, He giveth recompense unto him — and he knoweth.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
His own eyes see his destruction, And of the wrath of the Mighty he drinketh.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
For what [is] his delight in his house after him, And the number of his months cut off?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
To God doth [one] teach knowledge, And He the high doth judge?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
This [one] dieth in his perfect strength, Wholly at ease and quiet.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
His breasts have been full of milk, And marrow his bones doth moisten.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
And this [one] dieth with a bitter soul, And have not eaten with gladness.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Together — on the dust they lie down, And the worm doth cover them over.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Lo, I have known your thoughts, And the devices against me ye do wrongfully.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
For ye say, 'Where [is] the house of the noble? And where the tent — The tabernacles of the wicked?'
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Have ye not asked those passing by the way? And their signs do ye not know?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
That to a day of calamity is the wicked spared. To a day of wrath they are brought.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Who doth declare to his face his way? And [for] that which he hath done, Who doth give recompence to him?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
And he — to the graves he is brought. And over the heap a watch is kept.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Sweet to him have been the clods of the valley, And after him every man he draweth, And before him there is no numbering.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
And how do ye comfort me [with] vanity, And in your answers hath been left trespass?
