Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then responded Job, and said: —
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Hear ye patiently my words, and let this be your consolation:
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Suffer me, that, I, may speak, and, after I have spoken, thou canst mock!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Did, I, unto man, make my complaint? Wherefore, then, should my spirit not be impatient?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Turn round to me, and be astonished, and lay hand on mouth!
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
When I call to mind, then am I dismayed, and there seizeth my flesh a shuddering: —
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Wherefore do, lawless men, live, advance in years, even wax mighty in power?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Their seed, is established in their sight, along with them, yea their offspring, before their eyes;
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Their houses, are at peace, without dread, neither is, the rod of GOD, upon them;
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
His bull, covereth, and causeth not aversion, His cow safely calveth, and casteth not her young;
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
They send forth—like a flock—their young ones, and, their children, skip about for joy;
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
They rejoice aloud as [with] timbrel and lyre, and make merry to the sound of the pipe;
They complete, in prosperity, their days, and, in a moment to hades, they sink down. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Yet they said unto GOD, Depart from us, and, In the knowledge of thy ways, find we no pleasure.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
What is the Almighty, that we should serve him? Or what shall we profit, that we should urge him?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Lo! not in their own hand, is their welfare, The counsel of lawless men, is far from me!
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
How oft, the lamp of the lawless, goeth out, and their calamity, cometh upon them, Sorrows, apportioneth he in his anger;
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
They become as straw before the wind, and as chaff, which the storm stealeth away.
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Shall, GOD, reserve, for his children, his sorrow? Let him recompense him so that he may know it;
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
His own eyes, shall see his misfortune, and, the wrath of the Almighty, shall he drink.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
For what shall be his pleasure in his house after him, when, the number of his months, is cut in twain?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Is it, to GOD, one can teach knowledge, seeing that, he, shall judge, them who are on high?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
This, man dieth, in the very perfection of his prosperity, wholly tranquil and secure;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
His veins, are filled with nourishment, and, the marrow of his bones, is fresh;
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Whereas, this other man, dieth, in bitterness of soul, and hath never tasted good fortune:
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Together, in the dust, they lie down, and, the worm, spreadeth a covering over them.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Lo! I know your plans, and the devices, wherewith ye would do me violence!
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
For ye say, Where is the house of the noble-minded? And where the dwelling-tent of the lawless?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Have ye not asked the passers-by in the way? And, their signs, can ye not recognise?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
That, to the day of calamity, is the wicked reserved, to the day of indignant visitation, are they led.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Who can declare—to his face—his way? And, what, he, hath done, who shall recompense to him?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Yet, he, to the graves, is borne, and, over the tomb, one keepeth watch;
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Pleasant to him are the mounds of the torrent-bed, —and, after him, doth every man march, as, before him, there were without number.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
How then should ye comfort me with vanity, since, as for your replies, there lurketh, [in them] treachery?
