Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then answered Job, and said,
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Hear, O hear my speech, and let this be wherewith you give consolations.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Bear with me that I may indeed speak: and after my speaking, then canst thou mock.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
As for me, —is against man my complaint? and if this be so, why should my spirit not be impatient?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Turn yourselves unto me, and be astounded, and lay your hand upon your mouth.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Yea, when I think of it, I am terrified, and shuddering seizeth hold of my flesh.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Wherefore do the wicked live, become old, yea, grow strong in power?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Their seed is firmly established in their presence with them. their offspring are before their eyes.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Their houses are at peace without any dread, and no rod of God [cometh] over them.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
The bull of each one gendereth, and disappointeth not: the cow of each one calveth, and casteth not her young.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
They send forth their little ones like a flock, and their children skip about [with joy].
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
They sing to the timbrel and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
They wear out their days in happiness, and in a moment they go down to the nether world. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
And yet they say unto God, “Depart from us; and the knowledge of thy ways we desire not.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
What is the Almighty, that we should serve him? and what profit shall we have, if we entreat him urgently?”
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Lo, not in their hand doth their happiness rest! The counsel of the wicked be [still] far from me.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
How often is the lamp of the wicked quenched? and how often cometh over them their calamity? and doth [God] distribute their lot in his anger?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Are they as straw before the wind, and as chaff which the stealeth away?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Should God lay up for his children his wrong-doing? it were better that he reward him, that he might know it himself.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
His own eyes ought to see his downfall, and from the wrath of the Almighty ought he to drink.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
For what care hath he for his household after him, when the number of his months is all apportioned to him?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Is this fitting God, who teacheth knowledge? him who judgeth those that are highest?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
That this one dieth in his full strength, being wholly at ease and quiet;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
His vessels being full of healthy fluid, and the marrow of his bones being well moistened:
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
While this other dieth with an embittered soul, and hath never partaken of any happiness;
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
[And yet] together they must lie down in the dust, and the worms will cover them?
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Behold, I know your thoughts, and the opinions which ye wrongfully devise against me.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
For ye say, Where is the house of the noble-minded? and where is the tent of the dwelling-places of the wicked?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Have ye not asked the wayfarers? surely their token ye cannot disregard,
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
That the bad man is reserved for the day of calamity, [that the wicked] are carried forward to the day of wrath.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
[But] who will tell him to his face of his way? and who will repay him what he hath done?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Yea he will indeed be carried to the grave, and men will quickly think of his monument:
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Sweet are to him the clods of the valley; and after him succeedeth every man, as those that were before him are without number.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
How then will ye comfort me with vanity? and of your answers there remaineth only deception.
