< Jób 21 >
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job replied,
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
“Please listen carefully to what I say—that would be one comfort you could give me.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Bear with me; let me speak. After I've spoken you can resume mocking me.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Am I complaining against people? Of course not. Why shouldn't I be impatient?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Just take a look at me. Aren't you appalled? Cover your mouth with your hand in shock!
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Every time I think of what's happened to me I am horrified and I shake all over with fear.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Why do the wicked continue to live, to grow old and increasingly powerful?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Their children are with them; they watch their grandchildren grow up.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
They live in their homes in safety—they are not afraid. God does not use his rod to beat them.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Their bulls always breed successfully; their cows give birth to calves and do not miscarry.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
They send out their little ones like lambs to play; their children dance around.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
They sing accompanied by the tambourine and lyre; they celebrate with the music of the flute.
13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol )
They live out their lives contentedly, and go down to Sheol in peace. (Sheol )
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Yet they tell God, ‘Get lost! We don't want anything to do with you.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Who does the Almighty think he is for us to serve him as slaves? What benefit is there for us if we pray to him?’
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Such people believe they make their own fortune, but I don't accept their way of thinking.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
How often is the lamp of the wicked snuffed out? How often does disaster come upon them? How often does God punish the wicked in his anger?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Are they blown along like straw in the wind? Does a tornado come in and carry them away?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Some say, ‘God saves up people's punishment for their children.’ But I say, ‘God should punish those people themselves so that they can learn from it.’
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Let them see their destruction themselves, and drink deeply from God's anger.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
For they don't care what happens to their families once they're dead.
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Can anyone teach God anything he doesn't already know, since he is the one who judges even heavenly beings?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
One person dies in good health, totally comfortable and secure.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Their body is fat from eating well; their bones still strong.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Another dies after a miserable life without every experiencing happiness.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Yet they are both buried in the same dust; they are treated alike in death, eaten by maggots.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Look, I know what you're thinking, and your schemes to do me wrong.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
You may ask me, ‘Where is the home of the great man? Where is the place where the wicked live?’
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Haven't you asked people who travel? Don't you pay attention to what they tell you?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Wicked people are spared in times of disaster; they are rescued from the day of judgment.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Who confronts them with their actions? Who pays them back for what they have done?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
When they eventually die and are carried to the graveyard, their tomb is guarded. The earth of the grave softly covers them.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Everyone attends their funeral service; a huge procession of people comes to pay their last respects.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Why do you try to comfort me with worthless nonsense? Your answers are just a pack of lies!”