Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
“Listen carefully to my words; let this be your consolation to me.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Bear with me while I speak; then, after I have spoken, you may go on mocking.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Is my complaint against a man? Then why should I not be impatient?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Look at me and be appalled; put your hand over your mouth.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
When I remember, terror takes hold, and my body trembles in horror.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Why do the wicked live on, growing old and increasing in power?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Their descendants are established around them, and their offspring before their eyes.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Their homes are safe from fear; no rod of punishment from God is upon them.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Their bulls breed without fail; their cows bear calves and do not miscarry.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
They send forth their little ones like a flock; their children skip about,
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
singing to the tambourine and lyre and making merry at the sound of the flute.
They spend their days in prosperity and go down to Sheol in peace. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Yet they say to God: ‘Leave us alone! For we have no desire to know Your ways.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Who is the Almighty, that we should serve Him, and what would we gain if we pray to Him?’
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Still, their prosperity is not in their own hands, so I stay far from the counsel of the wicked.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
How often is the lamp of the wicked put out? Does disaster come upon them? Does God, in His anger, apportion destruction?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Are they like straw before the wind, like chaff swept away by a storm?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
It is said that God lays up one’s punishment for his children. Let God repay the man himself, so he will know it.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Let his eyes see his own destruction; let him drink for himself the wrath of the Almighty.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
For what does he care about his household after him, when the number of his months has run out?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Can anyone teach knowledge to God, since He judges those on high?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
One man dies full of vigor, completely secure and at ease.
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
His body is well nourished, and his bones are rich with marrow.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Yet another man dies in the bitterness of his soul, having never tasted prosperity.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
But together they lie down in the dust, and worms cover them both.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Behold, I know your thoughts full well, the schemes by which you would wrong me.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
For you say, ‘Where now is the nobleman’s house, and where are the tents in which the wicked dwell?’
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Have you never asked those who travel the roads? Do you not accept their reports?
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Indeed, the evil man is spared from the day of calamity, delivered from the day of wrath.
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Who denounces his behavior to his face? Who repays him for what he has done?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
He is carried to the grave, and watch is kept over his tomb.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
The clods of the valley are sweet to him; everyone follows behind him, and those before him are without number.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
So how can you comfort me with empty words? For your answers remain full of falsehood.”
