Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Men Job svarede og sagde:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
hører, ja hører min Tale, og lader dette være den Trøst, I yde!
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Fordrager mig, og jeg vil tale, og naar jeg har talt, da kan du spotte!
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Mon min Klage gælder Mennesker? og om saa er, hvorfor skulde ikke min Aand blive utaalmodig?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Vender eder til mig, og gruer og lægger Haanden paa Munden!
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Thi kommer jeg det i Hu, da forfærdes jeg, og Bævelse betager mit Kød.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Hvorfor blive de ugudelige i Live, blive gamle, ja vældige i Kraft?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Deres Sæd staar fast for deres Ansigt om dem og deres Afkom for deres Øjne.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Deres Huse have Fred, uden Frygt, og Guds Ris er ikke over dem.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Deres Tyr springer og ej forgæves; deres Ko kalver og er ikke ufrugtbar.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
De lade deres Børn løbe som en Faarehjord, og deres Drenge springe.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
De opløfte deres Røst til Tromme og Harpe og glæde sig ved Fløjtens Lyd.
De slide deres Dage hen i Lykke, og i et Øjeblik synke de ned i de dødes Rige. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Og dog sagde de til Gud: Vig fra os! thi vi have ikke Lyst til Kundskab om dine Veje.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Hvad er den Almægtige, at vi skulde tjene ham? eller hvad Gavn skulde vi have af at bønfalde ham?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Se, deres Lykke hviler dog ikke i deres egen Haand! De ugudeliges Raad er langt fra mig.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Hvor tit udslukkes vel de ugudeliges Lampe og kommer deres Ulykke over dem? hvor tit uddeler Gud Smerter til dem i sin Vrede?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Blive de som Straa for Vejr og som Avner, hvilke Hvirvelvind bortstjæler?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
„Gud gemmer hans Uret til hans Børn.” Han skulde betale ham selv, at han fornemmer det.
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Hans egne Øjne skulle se hans Fordærvelse, og han skulde drikke af den Almægtiges Vrede.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Thi hvad bekymrer han sig om sit Hus efter sig, naar hans Maaneders Tal er ude?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Mon nogen vil lære Gud Kundskab, ham, som dømmer de høje?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Den ene dør i sin fulde Styrke, ganske rolig og tryg;
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
hans Kar vare fulde af Mælk, og Marven i hans Ben var vædskefuld.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Men den anden maa dø med en beskelig bedrøvet Sjæl og har ikke nydt noget godt.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
De skulle ligge med hinanden i Støvet, og Ormene skulle bedække dem.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Se, jeg kender eders Tanker, ja eders Rænker, med hvilke I gøre Vold imod mig;
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
thi I sige: Hvor er Voldsmandens Hus? og hvor er Teltet, hvor de ugudelige boede?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Have I ikke adspurgt de vejfarende, og erkende I ikke deres Vidnesbyrd,
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
at den onde skulde spares til Ulykkens Dag, skulde føres frem til Vredens Dag?
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
„Hvo vil forholde ham hans Vej? naar han gør noget, hvo vil betale ham?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Og han føres hen til Gravene, og ved Gravhøjen lever hans Minde.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
I Dalens Muld hviler han sødt, og han drager hvert Menneske efter sig, og paa dem foran ham er ikke Tal.”
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Hvorledes trøste I mig da med Forfængelighed? og hvad der bliver tilbage af eders Svar, er Troløshed.
