Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job progovori i reče:
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
“Slušajte, slušajte dobro što ću reći, utjehu mi takvu barem udijelite.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Otrpite da riječ jednu ja izrečem, kad završim, tad se rugajte slobodno.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Zar protiv čovjeka dižem ja optužbu? Kako da strpljenje onda ne izgubim?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Pogledajte na me: užas će vas spopast', rukom ćete svoja zakloniti usta;
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
pomislim li na to, prestravim se i sam i čitavim svojim tad protrnem tijelom.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Zašto na životu ostaju zlikovci i, što su stariji, moćniji bivaju?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Potomstvo njihovo s njima napreduje a izdanci im se množe pred očima.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Strah nikakav kuće njihove ne mori i šiba ih Božja ostavlja na miru.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Njihovi bikovi plode pouzdano, krave im se tele i ne jalove se.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
K'o jagnjad djeca im slobodno skakuću, veselo igraju njihovi sinovi.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Oni pjevaju uz harfe i bubnjeve i vesele se uz zvukove svirale.
Dane svoje završavaju u sreći, u Podzemlje oni silaze spokojno. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
A govorili su Bogu: 'Ostavi nas, ne želimo znati za tvoje putove!
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
TÓa tko je Svesilni da njemu služimo i kakva nam korist da ga zazivamo?'
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Zar svoju sreću u ruci ne imahu, makar do Njega ne drže ništa oni?
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Zar se luč opakog kada ugasila? Zar se na njega oborila nesreća? Zar mu u gnjevu svom On skroji sudbinu?
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Zar je kao slama na vjetru postao, kao pljeva koju vihor svud raznosi?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Hoće l' ga kaznit' Bog u njegovoj djeci? Ne, njega nek' kazni da sam to osjeti!
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Vlastitim očima nek' rasap svoj vidi, neka se napije srdžbe Svesilnoga!
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
TÓa što poslije smrti on za dom svoj mari kad će se presjeć' niz njegovih mjeseci?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
Ali tko će Boga učiti mudrosti, njega koji sudi najvišim bićima?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Jedan umire u punom blagostanju, bez briga ikakvih, u potpunom miru,
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
bokova od pretiline otežalih i kostiju sočne moždine prepunih.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
A drugi umire s gorčinom u duši, nikad nikakve ne okusivši sreće.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Obojica leže zajedno u prahu, crvi ih jednako prekrivaju oba.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
O, znam dobro kakve vaše su namjere, kakve zlosti protiv mene vi snujete.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Jer pitate: 'Gdje je kuća plemićeva, šator u kojem stanovahu opaki?'
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Niste li na cesti putnike pitali, zar njihovo svjedočanstvo ne primate:
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
'Opaki je u dan nesreće pošteđen i u dan Božje jarosti veseo je.'
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Al' na postupcima tko će mu predbacit' i tko će mu vratit' što je počinio?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
A kad ga na kraju na groblje odnesu, na grobni mu humak postavljaju stražu.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Lake su mu grude zemlje u dolini dok za njime ide čitavo pučanstvo.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
O, kako su vaše utjehe isprazne! Kakva su prijevara vaši odgovori!”
