Jób 21
1 Felele pedig Jób, és monda:
Unya si Job mitubag ug miingon.
2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Patalinghugi pag-ayo ang akong pakigpulong; Ug himoa kini nga inyong mga kalipayan.
3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Tugoti ako, ug ako mosulti usab; Ug sa tapus sa akong pagsulti, padayona ang imong pagtamay.
4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Mahitungod kanako, ngadto ba sa tawo ang akong pag-agulo? Ug ngano nga ako dili man magkaguol?
5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Matngoni ako, ug kahibulongi, Ug sa inyong baba ibutang ang inyong kamot.
6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
Bisan kong ako mahanumdum gisamok ako, Ug ang kalisang nagakapyot sa akong unod.
7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
Ngano man nga ang mga dautan nagapadayon sa kinabuhi, Moabut sa kagulangon, oo, magatubo sa dakung kagahum?
8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
Ang ilang kaliwatan ginatukod uban nila sa ilang panan-aw, Ug ang ilang mga anak sa atubangan sa ilang mga mata.
9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Ang ilang mga balay halayo sa mga kalisangan, Ni ang latus sa Dios gipahamtang kanila.
10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Ang ilang lake nga vaca magaliwat, ug dili mapoo; Ang ilang baye nga vaca magapanganak ug dili mahulog ang iyang nati.
11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
Ang ilang mga gagmay ilang pagapagulaon ingon sa panon, Ug ang ilang mga anak managsayaw.
12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Sa atubangan sa magagmayng tambor ug alpa sila manag-awit, Ug sa tingog sa flauta sila managkasadya.
Ang ilang mga adlaw ilang pagagawion sa pagkaadunahan, Ug sa usa ka pagpilok, sila mangadto sa Sheol. (Sheol h7585)
14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Ug sila magaingon sa Dios: Bumulag ka kanamo; Kay kami wala magkinahanglan sa kahibalo sa imong mga dalan.
15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Unsa man ang Makagagahum, nga kaniya kita manag-alagad? Ug unsa man ang atong ganancia kong kita manag-ampo kaniya?
16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
Ania karon, ang ilang pagkaadunahan wala sa ilang kamot: Ang tambag sa mga dautan halayo kanako.
17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
Makapila ba palunga ang lamparahan sa mga dautan? Nga ang ilang kasakitan nagadangat kanila? Nga ang Dios sa iyang kasubo nagahatag kanila ug mga kagul-anan.
18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
Nga sila ingon sa uhot sa atubangan sa hangin, Ug sama sa tahop nga mapalid sa bagyo?
19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Kamo magaingon: Ang Dios nagatagana sa iyang igdadaut alang sa iyang mga anak. Pasagdi siya nga magahatag kaniya sa iyang balus, aron siya masayud niana:
20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
Ipatan-aw sa iyang kaugalingong mga mata ang iyang pagkalaglag, Ug paimna siya sa kaligutgut sa Makagagahum.
21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
Kay unsay kawilihan niya sa iyang balay nga gitalikdan niya, Sa diha nga pagaputlon na ang gidaghanon sa iyang mga bulan?
22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
May arang ba nga makatudlo sa Dios ug kanibalo, Sanglit siya ang nagahukom niadtong atua sa kahitas-an?
23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Kining usa mamatay sa kalig-on sa iyang kabaskug, Nga anaa sa dakung kalinaw ug kahusay:
24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
Puno sa gatas ang iyang mga baldi, Ug ang utok sa iyang kabukogan magaumog.
25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Ug kadtong usa mamatay sa kapait sa iyang kalag, Ug dili gayud makatilaw sa bisan unsa nga maayo.
26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Sa walay kalainan, sa abug sila magahigda, Ug ang wati magatabon kanila.
27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Ania karon, ako nasayud sa inyong mga hunahuna, Ug sa mga lalang nga buot ninyong idaut kanako.
28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
Kay kamo nagaingon: Hain ba ang balay sa principe? Ug hain ba ang balong-balong nga gipuy-an sa tawong dautan?
29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Wala ba ninyo mapangutana kadtong mga magpapanaw? Ug wala ba kamo mangasayud sa mga kamatuoran nila,
30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Nga ang mga tawong dautan ginatagana sa adlaw sa kagul-anan? Nga sila pagadad-on ngadto sa adlaw sa kaligutgut?
31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Kinsa ang mopahayag sa iyang nawong sa iyang dalan? Ug kinsa ang magabalus kaniya sa iyang nabuhat?
32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
Ngani igahatud siya ngadto sa lubnganan, Ug ang mga katawohan magabantay sa ibabaw sa iyang lubong.
33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
Matam-is kaniya ang mga umol nga yuta sa kawalogan, Ug ang tanang tawo kaniya mosunod, Ingon nga daghanan man uyamut ang nag-una kaniya.
34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
Busa unsa may pulos sa inyong mga paglipay kanako, Sanglit sa inyong mga tubag maoy makita ang lonlon kabakakan?
