Jób 20
1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
Respondens autem Sophar Naamathites, dixit:
2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
[Idcirco cogitationes meæ variæ succedunt sibi, et mens in diversa rapitur.
3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
Doctrinam qua me arguis audiam, et spiritus intelligentiæ meæ respondebit mihi.
4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
Hoc scio a principio, ex quo positus est homo super terram,
5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
quod laus impiorum brevis sit, et gaudium hypocritæ ad instar puncti.
6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
Si ascenderit usque ad cælum superbia ejus, et caput ejus nubes tetigerit,
7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
quasi sterquilinium in fine perdetur, et qui eum viderant, dicent: Ubi est?
8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
Velut somnium avolans non invenietur: transiet sicut visio nocturna.
9 A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
Oculus qui eum viderat non videbit, neque ultra intuebitur eum locus suus.
10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
Filii ejus atterentur egestate, et manus illius reddent ei dolorem suum.
11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
Ossa ejus implebuntur vitiis adolescentiæ ejus, et cum eo in pulvere dormient.
12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
Cum enim dulce fuerit in ore ejus malum, abscondet illud sub lingua sua.
13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
Parcet illi, et non derelinquet illud, et celabit in gutture suo.
14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
Panis ejus in utero illius vertetur in fel aspidum intrinsecus.
15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
Divitias quas devoravit evomet, et de ventre illius extrahet eas Deus.
16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
Caput aspidum suget, et occidet eum lingua viperæ.
17 Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
(Non videat rivulos fluminis, torrentes mellis et butyri.)
18 A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
Luet quæ fecit omnia, nec tamen consumetur: juxta multitudinem adinventionum suarum, sic et sustinebit.
19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
Quoniam confringens nudavit pauperes: domum rapuit, et non ædificavit eam.
20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
Nec est satiatus venter ejus: et cum habuerit quæ concupierat, possidere non poterit.
21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
Non remansit de cibo ejus, et propterea nihil permanebit de bonis ejus.
22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
Cum satiatus fuerit, arctabitur: æstuabit, et omnis dolor irruet super eum.
23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
Utinam impleatur venter ejus, ut emittat in eum iram furoris sui, et pluat super illum bellum suum.
24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
Fugiet arma ferrea, et irruet in arcum æreum.
25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
Eductus, et egrediens de vagina sua, et fulgurans in amaritudine sua: vadent et venient super eum horribiles.
26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
Omnes tenebræ absconditæ sunt in occultis ejus; devorabit eum ignis qui non succenditur: affligetur relictus in tabernaculo suo.
27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
Revelabunt cæli iniquitatem ejus, et terra consurget adversus eum.
28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
Apertum erit germen domus illius: detrahetur in die furoris Dei.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
Hæc est pars hominis impii a Deo, et hæreditas verborum ejus a Domino.]
