< Jób 20 >

1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
9 A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
17 Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
18 A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.

< Jób 20 >