Jób 20
1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
Then Sophar the Minaean answered and said,
2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
I did not suppose that you would answer thus: neither do you understand more than I.
3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
I will hear my shameful reproach; and the spirit of my understanding answers me.
4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
Hast you [not] known these things of old, from the time that man was set upon the earth?
5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
But the mirth of the ungodly is a signal downfall, and the joy of transgressors is destruction:
6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
although his gifts should go up to heaven, and his sacrifice reach the clouds.
7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
For when he shall seem to be now established, then he shall utterly perish: and they that knew him shall say, Where is he?
8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
Like a dream that has fled away, he shall not be found; and he has fled like a vision of the night.
9 A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
The eye has looked upon him, but shall not [see him] again; and his place shall no longer perceive him.
10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
Let [his] inferiors destroy his children, and let his hands kindle the fire of sorrow.
11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
His bones have been filled with [vigour of] his youth, and it shall lie down with him in the dust.
12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
Though evil be sweet in his mouth, [though] he will hide it under his tongue;
13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
though he will not spare it, and will not leave it, but will keep it in the midst of his throat:
14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
yet he shall not at all be able to help himself; the gall of an asp is in his belly.
15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
[His] wealth unjustly collected shall be vomited up; a messenger [of wrath] shall drag him out of his house.
16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
And let him suck the poison of serpents, and let the serpent's tongue kill him.
17 Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
Let him not see the milk of the pastures, nor the supplies of honey and butter.
18 A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
He has laboured unprofitably and in vain, [for] wealth of which he shall not taste: [it is] as a lean thing, unfit for food, which he can’t swallow.
19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
For he has broken down the houses of many mighty men: and he has plundered an habitation, though he built [it] not.
20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
There is no security to his possessions; he shall not be saved by his desire.
21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
There is nothing remaining of his provisions; therefore his goods shall not flourish.
22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
But when he shall seem to be just satisfied, he shall be straitened; and all distress shall come upon him.
23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
If by any means he would fill his belly, let [God] send upon him the fury of wrath; let him bring a torrent of pains upon him.
24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
And he shall by no means escape from the power of the sword; let the brazen bow wound him.
25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
And let the arrow pierce through his body; and let the stars be against his dwelling-place: let terrors come upon him.
26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
And let all darkness wait for him: a fire that burns not out shall consume him; and let a stranger plague his house.
27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
And let the heaven reveal his iniquities, and the earth rise up against him.
28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
Let destruction bring his house to an end; let a day of wrath come upon him.
29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.
This is the portion of an ungodly man from the Lord, and the possession of his goods [appointed him] by the all-seeing [God].
