Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Ayup jawaben mundaq dédi: —
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
«Siler qachan’ghiche jénimni azablimaqchisiler, Qachan’ghiche méni söz bilen ezmekchisiler?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Siler méni on qétim xarlidinglar; Manga uwal qilishqa nomus qilmaysiler.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Eger méning sewenlikim bolsa, Men emdi uning [derdini] tartimen.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Eger siler méningdin üstünlük talashmaqchi bolsanglar, Yüzüm aldida sherm-hayani körsitip méni eyiblimekchi bolsanglar,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Emdi bilip qoyunglarki, manga uwal qilghan Tengri iken, U tori bilen méni chirmashturup tartti;
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Qara, men nale-peryad kötürüp «Zorawanliq!» dep warqiraymen, Biraq héchkim anglimaydu; Men warqiraymen, biraq manga adalet kelmeydu.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
U yolumni méni ötüwalmisun dep chit bilen tosup qoydi, Qedemlirimge qarangghuluq saldi.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
U mendin shan-sheripimni mehrum qildi, Béshimdin tajni tartiwaldi.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
U manga her tereptin buzghunchiliq qiliwatidu, men tügeshtim; Ümidimni U derexni yulghandek yuluwaldi.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Ghezipini manga qaritip qozghidi, Méni Öz düshmenliridin hésablidi.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Uning qoshunliri sep tüzüp atlandi, Pelempeylirini yasap manga hujum qildi, Ular chédirimni qorshawgha élip bargah tikiwaldi.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
U qérindashlirimni mendin néri qildi, Tonushlirimning méhrini mendin üzdi.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Tughqanlirim mendin yatliship ketti, Dost-buraderlirim méni unutti.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Öyümde turghan musapirlar, hetta dédeklirimmu méni yat adem dep hésablaydu; Ularning neziride men musapir bolup qaldim.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Men chakirimni chaqirsam, u manga jawab bermeydu; Shunga men uninggha aghzim bilen yélinishim kérek.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Tiniqimdin ayalimning qusqusi kélidu, Aka-ukilirim sésiqliqimdin bizar.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Hetta kichik balilar méni kemsitidu; Ornumdin turmaqchi bolsam, ular méni haqaretleydu.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Méning sirdash dostlirimning hemmisi mendin nepretlinidu, Men söygenler mendin yüz öridi.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Et-térilirim ustixanlirimgha chapliship turidu, Jénim qil üstide qaldi.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Ah, dostlirim, manga ichinglar aghrisun, ichinglar aghrisun! Chünki Tengrining qoli manga kélip tegdi.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Siler némishqa Tengridek manga ziyankeshlik qilisiler? Siler némishqa etlirimge shunche toymaysiler!
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Ah, méning sözlirim yézilsidi! Ular bir yazmigha pütüklük bolghan bolatti!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Ular tömür qelem bilen qoghushun ichige yézilsidi! Ebedil’ebed tash üstige oyup pütülgen bolatti!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Biraq men shuni bilimenki, özümning Hemjemet-Qutquzghuchim hayattur, U axiret künide yer yüzide turup turidu!
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Hem méning bu tére-etlirim buzulghandin kéyin, Men yenila ténimde turup Tengrini körimen!
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Uni özümla eyni halda körimen, Bashqa ademning emes, belki özümning közi bilen qaraymen; Ah, qelbim buninggha shunche intizardur!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Eger siler: «Ishning yiltizi uningdidur, Uni qandaq qilip qistap qoghliwételeymiz?!» — désenglar,
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Emdi özünglar qilichtin qorqqininglar tüzük! Chünki [Xudaning] ghezipi qilich jazasini élip kélidu, Shuning bilen siler [Xudaning] sotining quruq gep emeslikini bilisiler».
