Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Na Hiob buae se,
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
“Mobɛhyɛ me ɔyaw na mode nsɛm abubu me akosi da bɛn?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Mpɛn du ni a moasopa me; mo ani nwu sɛ motow hyɛ me so.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Sɛ ɛyɛ nokware sɛ mafom ɔkwan a, me mfomso yɛ me nko ara asɛm.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Sɛ ampa sɛ mobɛma mo ho so asen me na mode mʼanimguase ayɛ adanse atia me a,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
ɛno de munhu sɛ Onyankopɔn ayɛ me bɔne na ɔde ne tan atwa me ho ahyia.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
“Ɛwɔ mu, misu se, ‘Wɔafom me’ de, nanso obiara mmua me; meteɛ mu pɛ mmoa, nanso atɛntrenee biara nni hɔ.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Wasiw me kwan enti mintumi nsen; ɔde sum aduru mʼakwan so.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Wayi mʼanuonyam afi me so na watu mʼahenkyɛw afi me ti so.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Wasɛe me akwannuasa nyinaa so de awie me; watu mʼanidaso ase te sɛ dua.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Nʼabufuw huru tia me; na wakan me afra nʼatamfo mu.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Nʼakofo ba anibere so; wosisi mpie de tia me na wotwa me ntamadan ho hyia.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
“Wayi me nuabarimanom afi me ho; na mʼamanifo atwe wɔn ho koraa.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mʼabusuafo kɔ; na me nnamfonom werɛ afi me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Mʼahɔho ne me mmaawa bu me sɛ ɔhɔho; mete sɛ ɔnanani ma wɔn.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Mefrɛ me somfo, na ommua; mpo, metew mʼano srɛ no.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Me home bɔn me yere; me ho afono mʼankasa nuabarimanom.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Mpo, mmarimaa nkumaa bu me animtiaa; sɛ mipue a wodi me ho fɛw.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Me nnamfo ankasa nyinaa kyi me; mʼadɔfo asɔre atia me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Maka were ne nnompe, nea mede aguan nkutoo ne me se akyi nam.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
“Munhu me mmɔbɔ, me nnamfonom, munhu mmɔbɔ, na Onyankopɔn nsa abɔ me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Adɛn nti na motaa me sɛnea Onyankopɔn yɛ no? Na mommfa me honam yi saa ara?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
“Ao, sɛ anka wɔde me nsɛm bɛhyɛ nhoma mu, anka wɔbɛkyerɛw wɔ nhoma mmobɔwee so,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
anka wɔde dade pɛe bɛkyerɛw wɔ sumpii so, anaa wobekuruakyerɛw wɔ ɔbotan so afebɔɔ!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Minim sɛ me dimafo te ase, na awiei no ɔbɛsɔre agyina asase so.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Na wɔasɛe me were awie no, mefi me were mu ahu Onyankopɔn.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Me ara mehu no mede mʼani, na ɛnyɛ obi foforo ani, behu no. Sɛnea me koma ho pere wɔ me mu!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
“Sɛ moka se, ‘Yɛbɛteetee no, efisɛ ɔhaw no fi ɔno ara a,’
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
ɛsɛ sɛ mo ankasa musuro afoa no na abufuw nam afoa so de asotwe bɛba, na mubehu sɛ atemmu wɔ hɔ.”
