Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Y respondió Job, y dijo:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
¿Hasta cuándo angustiaréis mi alma, y me moleréis con palabras?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Ya me habéis vituperado diez veces; ¿no os avergonzáis de descomediros delante de mí?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Sea así que realmente haya yo errado, conmigo se quedará mi yerro.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Mas si vosotros os engrandeciéreis contra mí, y redarguyeres mi oprobio contra mí,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
sabed ahora que Dios me ha derribado, y me ha envuelto en su red.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
He aquí yo clamaré agravio, y no seré oído; daré voces, y no habrá juicio.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Cercó de vallado mi camino, y no pasaré; y sobre mis veredas puso tinieblas.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Me quitó mi honra, y quitó la corona de mi cabeza.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Me arrancó por todos lados, y me sequé; y ha hecho pasar mi esperanza como árbol arrancado.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
E hizo inflamar contra mí su furor, y me contó para sí entre sus enemigos.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Vinieron sus ejércitos a una, y trillaron sobre mí su camino, y asentaron campamento en derredor de mi tienda.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Hizo alejar de mí mis hermanos, y ciertamente mis conocidos se extrañaron de mí.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mis parientes se detuvieron, y mis conocidos se olvidaron de mí.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Los moradores de mi casa y mis criadas me tuvieron por extraño; forastero fui yo en sus ojos.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Llamé a mi siervo, y no respondió; de mi propia boca le suplicaba.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Mi espíritu vino a ser extraño a mi mujer, aunque por los hijos de mis entrañas le rogaba.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Aun los muchachos me menospreciaron; levantándome, hablaban contra mí.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Todos mis íntimos amigos me aborrecieron; y los que yo amaba, se tornaron contra mí.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Mi piel y mi carne se pegaron a mis huesos; y he escapado con la piel de mis dientes.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Oh vosotros mis amigos, tened compasión de mí, tened compasión de mí; porque la mano de Dios me ha tocado.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
¿Por qué me perseguís como Dios, y no os saciáis de mis carnes?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
¡Quién diese ahora que mis palabras fuesen escritas! ¡Quién diese que se escribieran en un libro!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
¡Que con cincel de hierro y con plomo fuesen en piedra esculpidas para siempre!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Yo sé que mi Redentor vive, y al fin se levantará sobre el polvo;
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
y después desde esta mi piel rota, y desde mi propia carne tengo que ver a Dios.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Al cual yo tengo que ver por mí, y mis ojos lo han de ver, y no otro, aunque mis riñones se consuman dentro de mí.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Mas debierais decir: ¿Por qué lo perseguimos? Ya que la raíz del negocio en mí se halla.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Temed vosotros delante de la espada; porque sobreviene el furor de la espada a causa de las injusticias, para que sepáis que hay un juicio.
