Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Y respondió Job, y dijo:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
¿Hasta cuándo angustiaréis mi alma: y me moleréis con palabras?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Ya me habéis avergonzado diez veces: no tenéis vergüenza de afrentarme.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Sea así, que de cierto yo haya errado: conmigo se quedará mi yerro.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Mas si vosotros os engrandeciereis contra mí, y redarguyereis contra mí mi oprobrio:
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Sabéd ahora, que Dios, me trastornó, y trajo al derredor su red sobre mí.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
He aquí, yo clamaré agravio, y no seré oído: daré voces, y no habrá juicio.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Cercó de vallado mi camino, y no pasaré; y sobre mis veredas puso tinieblas.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Quitóme mi honra, y quitó la corona de mi cabeza.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Arrancóme al derredor, y me fui; e hizo ir, como de un árbol, mi esperanza.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
E hizo inflamar contra mí su furor; y contóme a sí entre sus enemigos.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Vinieron sus ejércitos a una, y trillaron sobre mí su camino; y asentaron campo en derredor de mi tienda.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Mis hermanos hizo alejar de mí, y mis conocidos ciertamente se extrañaron de mí.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mis parientes se detuvieron; y mis conocidos se olvidaron de mí.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Los moradores de mi casa, y mis criadas, me tuvieron por extraño: extraño fui yo en sus ojos.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Llamé a mi siervo, y no respondió; de mi propia boca le rogaba.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Mi aliento fue hecho extraño a mi mujer, y por los hijos de mi vientre le rogaba.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Aun los muchachos me menospreciaron: en levantándome, luego hablaban contra mí.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Todos los varones de mi secreto me aborrecieron; y los que yo amaba, se tornaron contra mí.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Mi hueso se pegó a mi piel y a mi carne, y he escapado con el cuero de mis dientes.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
¡Oh vosotros mis amigos tenéd compasión de mí, tenéd compasión de mí! porque la mano de Dios me ha tocado.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
¿Por qué me perseguís como Dios, y no os hartáis de mis carnes?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
¿Quién diese ahora que mis palabras fuesen escritas? ¿Quién diese que se escribiesen en un libro?
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
¿Qué con cincel de hierro y con plomo fuesen en piedra esculpidas para siempre?
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Yo sé que mi Redentor vive, y que al fin se levantará sobre el polvo.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Y después, desde este mi roto cuero, y desde mi propia carne tengo de ver a Dios:
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Al cual yo tengo de ver por mí, y mis ojos le han de ver, y no otro, [aunque] mis riñones se consuman dentro de mí.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
¿Por qué no decís: Por qué le perseguimos? pues que la raíz del negocio se halla en mí.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Teméd a vosotros delante de la espada; porque la ira de la espada de las maldades viene: porque sepáis que hay juicio.
