Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job respondió:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
“¿Hasta cuándo seguirás atormentándome? ¿Hasta cuándo seguirás aplastándome con palabras?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Ya me has humillado diez veces. ¿No te da vergüenza tratarme tan mal?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Aunque haya pecado, ese es mi problema, y no tiene nada que ver contigo.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Te crees mucho mejor que yo, y utilizas mi degradación contra mí.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Pero deberías darte cuenta de que es Dios quien me ha perjudicado, me ha atrapado en su red.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Aunque clamo por ayuda, no obtengo respuesta; aunque grito mis objeciones, no obtengo justicia.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Dios me ha amurallado para que no pueda escapar; ha sumido mi camino en la oscuridad.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Ha despojado mi honor de mí; me ha quitado mi reputación.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Me derriba por todos lados hasta acabar conmigo; ha destruido mi esperanza como un árbol desarraigado.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Su ira arde contra mí; me trata como a uno de sus enemigos.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Las tropas de Dios se reúnen para atacarme. Construyen murallas contra mí. Rodean y asedian mi casa.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
“Ha alejado de mí a mis hermanos; todos mis antiguos amigos se han alejado de mí.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mis parientes me han abandonado; mis amigos íntimos me han olvidado.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Los huéspedes de mi casa y mis sirvientas me tratan como a un extraño; para ellos me he convertido en un extranjero.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Llamo a mi criado, pero no responde. ¡Hasta tengo que rogarle!
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Soy repulsivo para mi esposa, y soy repugnante para mis propios hermanos.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Hasta los niños pequeños me desprecian; cuando me pongo de pie se burlan de mí.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Todos mis amigos más cercanos me desprecian, y los que amaba se han vuelto contra mí.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Estoy reducido a piel y huesos, y sobrevivo por el pellejo de mis dientes.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
“¡Tengan piedad de mí, amigos míos, tengan piedad de mí, porque Dios me ha abatido!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
¿Por qué me persiguen como lo hace Dios? ¿No se conforman con obtener su libra de carne?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
“Quisiera que mis palabras quedaran escritas, registradas en un libro,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
o grabadas con pluma de hierro y plomo fundido en la roca para siempre.
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
“Sé que mi Redentor está vivo, y que por fin subirá al estrado para mí en la tierra.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Aunque mi piel esté destruida, en mi cuerpo Veré a Dios.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Yo mismo lo veré, con mis propios ojos y no con los de otro. ¡El pensamiento me invade!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Ustedes se dicen: ‘¿Cómo podemos hacerlo sufrir para que vea que él es la fuente de sus problemas?’
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Ustedes mismos deberían temer ser castigados por Dios, porque saben que la ira trae el castigo de Dios que acompaña al juicio”.
