Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
욥이 대답하여 가로되
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
너희가 내 마음을 번뇌케 하며 말로 꺾기를 어느 때까지 하겠느냐?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
너희가 열 번이나 나를 꾸짖고 나를 학대하고도 부끄러워 아니하는구나
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
내가 과연 허물이 있었다 할지라도 그 허물이 내게만 있는 것이니
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
너희가 참으로 나를 향하여 자긍하며 내게 수치될 행위가 있다고 증명하려면 하려니와
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
하나님이 나를 굴하게 하시고 자기 그물로 나를 에워싸신 줄은 알아야 할지니라
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
내가 포학을 당한다고 부르짖으나 응답이 없고 간구할지라도 신원함이 없구나
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
그가 내 길을 막아 지나지 못하게 하시고 내 첩경에 흑암을 두셨으며
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
나의 영광을 벗기시며 나의 면류관을 머리에서 취하시고
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
사면으로 나를 헐으시니 나는 죽었구나 내 소망을 나무 뽑듯 뽑으시고
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
나를 향하여 진노하시고 원수같이 보시는구나
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
그 군대가 일제히 나아와서 길을 수축하고 나를 치며 내 장막을 둘러 진 쳤구나
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
나의 형제들로 나를 멀리 떠나게 하시니 나를 아는 모든 사람이 내게 외인이 되었구나
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
내 친척은 나를 버리며 가까운 친구는 나를 잊었구나
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
내 집에 우거한 자와 내 계집종들은 나를 외인으로 여기니 내가 그들 앞에서 타국 사람이 되었구나
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
내가 내 종을 불러도 대답지 아니하니 내 입으로 그에게 청하여야 하겠구나
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
내 숨을 내 아내가 싫어하며 내 동포들도 혐의하는구나
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
어린 아이들이라도 나를 업신여기고 내가 일어나면 나를 조롱하는구나
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
나의 가까운 친구들이 나를 미워하며 나의 사랑하는 사람들이 돌이켜 나의 대적이 되었구나
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
내 피부와 살이 뼈에 붙었고 남은 것은 겨우 잇꺼풀 뿐이로구나
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
나의 친구야 너희는 나를 불쌍히 여기라 나를 불쌍히 여기라 하나님의 손이 나를 치셨구나
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
너희가 어찌하여 하나님처럼 나를 핍박하느냐? 내 살을 먹고도 부족하냐
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
나의 말이 곧 기록되었으면, 책에 씌어졌으면,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
철필과 연으로 영영히 돌에 새겨졌으면 좋겠노라
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
내가 알기에는 나의 구속자가 살아 계시니 후일에 그가 땅 위에 서실 것이라
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
나의 이 가죽, 이것이 썩은 후에 내가 육체 밖에서 하나님을 보리라
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
내가 친히 그를 보리니 내 눈으로 그를 보기를 외인처럼 하지 않을 것이라 내 마음이 초급하구나
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
너희가 만일 이르기를 우리가 그를 어떻게 칠꼬 하며 또 이르기를 일의 뿌리가 그에게 있다 할진대
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
너희는 칼을 두려워할지니라 분노는 칼의 형벌을 부르나니 너희가 심판이 있는 줄을 알게 되리라
