Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
そこでヨブは答えて言った、
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
「あなたがたはいつまでわたしを悩まし、言葉をもってわたしを打ち砕くのか。
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
あなたがたはすでに十度もわたしをはずかしめ、わたしを悪くあしらってもなお恥じないのか。
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
たといわたしが、まことにあやまったとしても、そのあやまちは、わたし自身にとどまる。
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
もしあなたがたが、まことにわたしに向かって高ぶり、わたしの恥を論じるならば、
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
『神がわたしをしえたげ、その網でわたしを囲まれたのだ』と知るべきだ。
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
見よ、わたしが『暴虐』と叫んでも答えられず、助けを呼び求めても、さばきはない。
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
彼はわたしの道にかきをめぐらして、越えることのできないようにし、わたしの行く道に暗やみを置かれた。
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
彼はわたしの栄えをわたしからはぎ取り、わたしのこうべから冠を奪い、
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
四方からわたしを取りこわして、うせさせ、わたしの望みを木のように抜き去り、
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
わたしに向かって怒りを燃やし、わたしを敵のひとりのように思われた。
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
その軍勢がいっせいに来て、塁を築いて攻め寄せ、わたしの天幕のまわりに陣を張った。
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
彼はわたしの兄弟たちをわたしから遠く離れさせられた。わたしを知る人々は全くわたしに疎遠になった。
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
わたしの親類および親しい友はわたしを見捨て、
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
わたしの家に宿る者はわたしを忘れ、わたしのはしためらはわたしを他人のように思い、わたしは彼らの目に他国人となった。
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
わたしがしもべを呼んでも、彼は答えず、わたしは口をもって彼に請わなければならない。
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
わたしの息はわが妻にいとわれ、わたしは同じ腹の子たちにきらわれる。
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
わらべたちさえもわたしを侮り、わたしが起き上がれば、わたしをあざける。
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
親しい人々は皆わたしをいみきらい、わたしの愛した人々はわたしにそむいた。
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
わたしの骨は皮と肉につき、わたしはわずかに歯の皮をもってのがれた。
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
わが友よ、わたしをあわれめ、わたしをあわれめ、神のみ手がわたしを打ったからである。
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
あなたがたは、なにゆえ神のようにわたしを責め、わたしの肉をもって満足しないのか。
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
どうか、わたしの言葉が、書きとめられるように。どうか、わたしの言葉が、書物にしるされるように。
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
鉄の筆と鉛とをもって、ながく岩に刻みつけられるように。
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
わたしは知る、わたしをあがなう者は生きておられる、後の日に彼は必ず地の上に立たれる。
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
わたしの皮がこのように滅ぼされたのち、わたしは肉を離れて神を見るであろう。
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
しかもわたしの味方として見るであろう。わたしの見る者はこれ以外のものではない。わたしの心はこれを望んでこがれる。
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
あなたがたがもし『われわれはどうして彼を責めようか』と言い、また『事の根源は彼のうちに見いだされる』と言うならば、
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
つるぎを恐れよ、怒りはつるぎの罰をきたらすからだ。これによって、あなたがたは、さばきのあることを知るであろう」。
