< Jób 19 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Tetapi Ayub menjawab:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
"Berapa lama lagi kamu menyakitkan hatiku, dan meremukkan aku dengan perkataan?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Sekarang telah sepuluh kali kamu menghina aku, kamu tidak malu menyiksa aku.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Jika aku sungguh tersesat, maka aku sendiri yang menanggung kesesatanku itu.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Jika kamu sungguh hendak membesarkan diri terhadap aku, dan membuat celaku sebagai bukti terhadap diriku,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
insafilah, bahwa Allah telah berlaku tidak adil terhadap aku, dan menebarkan jala-Nya atasku.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Sesungguhnya, aku berteriak: Kelaliman!, tetapi tidak ada yang menjawab. Aku berseru minta tolong, tetapi tidak ada keadilan.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Jalanku ditutup-Nya dengan tembok, sehingga aku tidak dapat melewatinya, dan jalan-jalanku itu dibuat-Nya gelap.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Ia telah menanggalkan kemuliaanku dan merampas mahkota di kepalaku.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Ia membongkar aku di semua tempat, sehingga aku lenyap, dan seperti pohon harapanku dicabut-Nya.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Murka-Nya menyala terhadap aku, dan menganggap aku sebagai lawan-Nya.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Pasukan-Nya maju serentak, mereka merintangi jalan melawan aku, lalu mengepung kemahku.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Saudara-saudaraku dijauhkan-Nya dari padaku, dan kenalan-kenalanku tidak lagi mengenal aku.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Kaum kerabatku menghindar, dan kawan-kawanku melupakan aku.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Anak semang dan budak perempuanku menganggap aku orang yang tidak dikenal, aku dipandang mereka orang asing.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Kalau aku memanggil budakku, ia tidak menyahut; aku harus membujuknya dengan kata-kata manis.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Nafasku menimbulkan rasa jijik kepada isteriku, dan bauku memualkan saudara-saudara sekandungku.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Bahkan kanak-kanakpun menghina aku, kalau aku mau berdiri, mereka mengejek aku.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Semua teman karibku merasa muak terhadap aku; dan mereka yang kukasihi, berbalik melawan aku.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Tulangku melekat pada kulit dan dagingku, dan hanya gusiku yang tinggal padaku.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Kasihanilah aku, kasihanilah aku, hai sahabat-sahabatku, karena tangan Allah telah menimpa aku.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Mengapa kamu mengejar aku, seakan-akan Allah, dan tidak menjadi kenyang makan dagingku?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Ah, kiranya perkataanku ditulis, dicatat dalam kitab,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
terpahat dengan besi pengukir dan timah pada gunung batu untuk selama-lamanya!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Tetapi aku tahu: Penebusku hidup, dan akhirnya Ia akan bangkit di atas debu.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Juga sesudah kulit tubuhku sangat rusak, tanpa dagingkupun aku akan melihat Allah,
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
yang aku sendiri akan melihat memihak kepadaku; mataku sendiri menyaksikan-Nya dan bukan orang lain. Hati sanubariku merana karena rindu.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Kalau kamu berkata: Kami akan menuntut dia dan mendapatkan padanya sebab perkaranya!,
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
takutlah kepada pedang, karena kegeraman mendatangkan hukuman pedang, agar kamu tahu, bahwa ada pengadilan."

< Jób 19 >