Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Felelt Jób és mondta:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
