Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Hiob antwortete und sprach:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Wie lange wollt ihr mich kränken und mich mit Reden zermalmen?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Schon zehnmal nun beschimpftet ihr mich und schämt euch nicht, mich zu mißhandeln!
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Und habe ich auch wirklich mich vergangen, so bleibt doch mein Fehltritt mir allein bewußt.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Wollt ihr euch wirklich über mich erheben, so bringt mir den Beweis für meine Schande!
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Erkennet doch, daß Gott mich gebeugt und mich mit seinem Netz umzingelt hat.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Fürwahr, ich schreie “Gewalt!” und finde keine Erhörung; ich rufe um Hilfe, doch da giebt's kein Recht.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Meinen Weg hat er vermauert, daß ich nicht hinüber kann, und über meine Pfade breitet er Finsternis.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Meiner Ehre hat er mich entkleidet und mir die Krone vom Haupte genommen.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Er wirft mich nieder ringsum, daß ich dahinfahre, und reißt gleich einem Baume meine Hoffnung aus.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Er läßt seinen Zorn wider mich entbrennen und achtet mich seinen Feinden gleich.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Allzumal rücken seine Scharen heran, schütten ihren Weg wider mich auf und lagern sich rings um mein Zelt.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Meine Brüder hat er von mir entfernt, und meine Freunde sind mir ganz entfremdet.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Meine Verwandten bleiben aus, und meine Bekannten haben mich vergessen.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Die Genossen meines Hauses und meine Mägde achten mich für einen Fremden, zum Ausländer ward ich in ihren Augen.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Rufe ich meinen Sklaven, so antwortet er nicht, mit meinem Munde muß ich zu ihm flehen.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Mein Atem ist zuwider meinem Weibe, und mein Gestank meinen leiblichen Brüdern.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Selbst die Kleinen verachten mich; will ich aufstehn, verspotten sie mich.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Alle meine Vertrauten verabscheuen mich, und die ich liebte, haben sich gegen mich gekehrt.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
An meiner Haut und meinem Fleisch klebt mein Gebein, und nur mit meiner Zähne Haut bin ich entronnen.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Erbarmt euch mein, erbarmt euch mein, ihr meine Freunde, denn Gottes Hand hat mich getroffen!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Warum verfolgt ihr mich wie Gott und werdet nicht satt, mich zu zerfleischen?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Ach, daß doch meine Worte aufgeschrieben, auf eine Tafel eingezeichnet würden,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
mit Eisengriffel und Blei, für ewig in den Fels gehauen!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Ich aber weiß, daß mein Erlöser lebt, und als letzter wird er auf dem Staube sich erheben.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Und nachdem meine Haut also zerschlagen ist, und ledig meines Fleisches werde ich Gott schauen!
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Ich werde ihn schauen mir zum Heil; ja, meine Augen sehen ihn, und nicht als Gegner: mein Herz verzehrt sich in meiner Brust!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Wenn ihr nun sagt: “Wie wollen wir ihn verfolgen!” und in mir sei der Sache Grund zu finden,
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
so fürchtet euch vor dem Schwert - denn das sind Schwertesverschuldungen! - damit ihr erkennet, daß es ein Gericht giebt.
