Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Or, répondant, Job dit:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Jusques a quand affligerez-vous mon âme, et me briserez-vous par vos discours?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Voilà déjà dix fois que vous cherchez à me confondre, et que vous ne rougissez pas de m’accabler.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Car si je suis dans l’ignorance, c’est sur moi que mon ignorance retombera.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Mais vous, vous vous élevez contre moi, et vous m’accusez à cause de mes opprobres.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Comprenez au moins maintenant que ce n’est pas par un jugement de justice, que Dieu m’a affligé et qu’il m’a environné de ses châtiments.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Voici que je crierai, en souffrant violence, et nul ne m’écoutera; je pousserai des cris perçants, et il n’y aura personne qui me fasse justice.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Il a posé une haie tout autour de mon sentier, et je ne puis passer; et dans mon chemin, il a mis des ténèbres.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Il m’a dépouillé de ma gloire, et il a enlevé la couronne de ma tête, de moi.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Il m’a détruit de tous côtés, et je péris, et il m’a ôté l’espérance comme à un arbre arraché.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Sa fureur s’est irritée contre moi; il m’a traité comme son ennemi.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Ses soldats sont venus tous ensemble; ils se sont fait un chemin au travers de moi, et ils ont assiégé mon tabernacle tout autour.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Il a éloigné mes frères de moi, et mes amis, comme des étrangers, se sont retirés de moi.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mes proches m’ont abandonné, et ceux qui me connaissaient m’ont oublié.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Ceux qui demeuraient dans ma maison, et mes servantes m’ont regardé comme un étranger, et j’ai été comme un hôte passager à leurs yeux.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
J’ai appelé mon serviteur, et il ne m’a pas répondu; cependant je le priais de ma propre bouche.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Ma femme a eu horreur de mon haleine, et j’usais de prière envers les enfants qui sont sortis de moi.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Des insensés même me méprisaient, et lorsque je les avais quittés, ils médisaient de moi.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Mes conseillers d’autrefois m’ont en abomination, et celui que j’aimais le plus s’est tourné contre moi.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
À ma peau, après que ma chair a été consumée, se sont collés mes os, et il n’est resté seulement que les lèvres autour de mes dents.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Ayez pitié de moi, ayez pitié de moi, vous du moins, mes amis, parce que la main du Seigneur m’a touché.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Pourquoi me persécutez-vous comme Dieu, et vous rassasiez-vous de ma chair?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Qui m’accordera que mes paroles soient écrites? Qui me donnera qu’elles soient tracées dans un livre,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Avec un style de fer et sur une lame de plomb, ou qu’elles soient gravées au burin sur la pierre?
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Car je sais que mon Rédempteur est vivant, et qu’au dernier jour je ressusciterai de la terre;
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Et que de nouveau je serai environné de ma peau, et que dans ma chair je verrai mon Dieu.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Je dois le voir moi-même, et non un autre, et mes yeux doivent le contempler: c’est là mon espérance; elle repose dans mon sein.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Pourquoi donc maintenant dites-vous: Poursuivons-le, et trouvons une parole fondamentale contre lui?
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Fuyez donc à la face du glaive, parce qu’il y a un glaive vengeur des iniquités; et sachez qu’il y a un jugement.
