Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Et Job répondit et dit:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Jusques à quand affligerez-vous mon cœur, et me briserez-vous par vos discours?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Dix fois déjà vous m'avez humilié; n'aurez-vous point honte de me maltraiter?
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Si vraiment j'ai failli, c'est à moi qu'en reste la faute.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Est-ce bien envers moi que vous le prenez haut? Est-ce moi que vous déclarez coupable de ma honte?
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Comprenez donc que c'est Dieu qui m'abat, et m'enserre dans son filet.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Voici, je crie à la violence, et ne suis pas écouté! je demande du secours, et n'obtiens pas justice!
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Il a barré ma route pour que je ne puisse passer, et Il a mis l'obscurité sur mon sentier:
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Il m'a dépouillé de ma gloire, et a enlevé la couronne de ma tête;
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Il m'a miné de toutes parts, et c'en est fait de moi! et Il a arraché, comme un arbre, mon espoir,
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
et Il a allumé contre moi sa colère, et m'a envisagé comme son ennemi.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Ensemble ses bataillons se sont avancés, et ils ont élevé leur chaussée pour m'atteindre, et se sont campés autour de ma tente.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Il a éloigné mes frères de moi, et mes intimes ne sont plus pour moi que des étrangers;
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
mes proches se retirent, et mes connaissances m'oublient;
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
les gens de ma maison et mes servantes me considèrent comme un étranger,
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
je ne suis plus pour eux qu'un inconnu. J'appelle mon serviteur, et il ne répond point; de ma bouche il faut que je le prie.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Mon humeur est importune à ma femme, et je dégoûte les fils de mon sang.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Des enfants mêmes me méprisent: tenté-je de me lever, ils me tiennent des propos!
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Je suis l'aversion des hommes de ma société, et ceux que j'aimais, se tournent contre moi.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Mes os sont collés à ma peau et à ma chair, et j'échappe à peine avec la peau de mes dents.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Ayez, ayez pitié de moi, vous au moins, mes amis! car c'est la main de Dieu qui m'a frappé.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Pourquoi me poursuivez-vous, comme Dieu? et êtes-vous insatiables de ma chair?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Ah! si mes paroles pouvaient être écrites, et consignées dans un livre!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Si, avec le burin de fer et le plomb, on pouvait pour toujours les incruster sur le roc!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Pour moi, je sais que mon Sauveur est vivant, et qu'il demeurera le dernier sur la terre;
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
et, quand après ma peau ce [reste] aura été détruit, même sans chair je verrai Dieu;
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
oui! moi, je le verrai à moi propice, mes yeux le verront, et non ceux d'un autre: mon cœur en languit dans mon sein!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Oui, alors vous direz: Pourquoi le poursuivions-nous, et trouvions-nous en lui une racine de débats?
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Redoutez l'épée pour vous, car la fureur est un crime puni par l'épée… C'est afin que vous sachiez qu'il y a un jugement.
