Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Alors Job prit la parole et dit:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Jusques à quand affligerez-vous mon âme, et m’accablerez-vous de vos discours?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Voilà dix fois que vous m’insultez, que vous m’outragez sans pudeur.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Quand même j’aurais failli, c’est avec moi que demeure ma faute.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Mais vous, qui vous élevez contre moi, qui invoquez mon opprobre pour me convaincre,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
sachez enfin que c’est Dieu qui m’opprime, et qui m’enveloppe de son filet.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Voici que je crie à la violence, et nul ne me répond! J’en appelle, et pas de justice!
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Il m’a barré le chemin, et je ne puis passer: il a répandu les ténèbres sur mes sentiers.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Il m’a dépouillé de ma gloire, il a enlevé la couronne de ma tête.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Il m’a sapé tout à l’entour, et je tombe; il a déraciné, comme un arbre, mon espérance.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Sa colère s’est allumée contre moi; il m’a traité comme ses ennemis.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Ses bataillons sont venus ensemble, ils se sont frayés un chemin jusqu’à moi, ils font le siège de ma tente.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Il a éloigné de moi mes frères; mes amis se sont détournés de moi.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mes proches m’ont abandonné, mes intimes m’ont oublié.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Les hôtes de ma maison et mes servantes me traitent comme un étranger; je suis un inconnu à leurs yeux.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
J’appelle mon serviteur, et il ne me répond pas; je suis réduit à le supplier de ma bouche.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Ma femme a horreur de mon haleine, je demande grâce aux fils de mon sein.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Les enfants eux-mêmes me méprisent; si je me lève, ils me raillent.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Tous ceux qui étaient mes confidents m’ont en horreur, ceux que j’aimais se tournent contre moi.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Mes os sont attachés à ma peau et à ma chair, je me suis échappé avec la peau de mes dents.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Ayez pitié, ayez pitié de moi, vous du moins, mes amis, car la main de Dieu m’a frappé!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Pourquoi me poursuivez-vous, comme Dieu me poursuit? Pourquoi êtes-vous insatiables de ma chair?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Oh! Qui me donnera que mes paroles soient écrites! Qui me donnera qu’elles soient consignées dans un livre,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
qu’avec un burin de fer et du plomb, elles soient pour toujours gravées dans le roc!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Je sais que mon vengeur est vivant, et qu’il se lèvera le dernier sur la poussière.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Alors de ce squelette, revêtu de sa peau, de ma chair je verrai Dieu.
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Moi-même je le verrai; mes yeux le verront, et non un autre; mes reins se consument d’attente au-dedans de moi.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Vous direz alors: « Pourquoi le poursuivions-nous? » et la justice de ma cause sera reconnue.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Ce jour-là, craignez pour vous le glaive: terribles sont les vengeances du glaive! Et vous saurez qu’il y a une justice.
