Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job answereth and saith: —
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Till when do ye afflict my soul, And bruise me with words?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
These ten times ye put me to shame, ye blush not. Ye make yourselves strange to me —
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
And also — truly, I have erred, With me doth my error remain.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
If, truly, over me ye magnify yourselves, And decide against me my reproach;
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Know now, that God turned me upside down, And His net against me hath set round,
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Lo, I cry out — violence, and am not answered, I cry aloud, and there is no judgment.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
My way He hedged up, and I pass not over, And on my paths darkness He placeth.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Mine honour from off me He hath stripped, And He turneth the crown from my head.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
He breaketh me down round about, and I go, And removeth like a tree my hope.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
And He kindleth against me His anger, And reckoneth me to Him as His adversaries.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Come in do His troops together, And they raise up against me their way, And encamp round about my tent.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
My brethren from me He hath put far off, And mine acquaintances surely Have been estranged from me.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Ceased have my neighbours And my familiar friends have forgotten me,
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Sojourners of my house and my maids, For a stranger reckon me: An alien I have been in their eyes.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
To my servant I have called, And he doth not answer, With my mouth I make supplication to him.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
My spirit is strange to my wife, And my favours to the sons of my [mother's] womb.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Also sucklings have despised me, I rise, and they speak against me.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Abominate me do all the men of my counsel, And those I have loved, Have been turned against me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
To my skin and to my flesh Cleaved hath my bone, And I deliver myself with the skin of my teeth.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Pity me, pity me, ye my friends, For the hand of God hath stricken against me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Why do you pursue me as God? And with my flesh are not satisfied?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Who doth grant now, That my words may be written? Who doth grant that in a book they may be graven?
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
With a pen of iron and lead — For ever in a rock they may be hewn.
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
That — I have known my Redeemer, The Living and the Last, For the dust he doth rise.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
And after my skin hath compassed this [body], Then from my flesh I see God:
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Whom I — I see on my side, And mine eyes have beheld, and not a stranger, Consumed have been my reins in my bosom.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
But ye say, 'Why do we pursue after him?' And the root of the matter hath been found in me.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Be ye afraid because of the sword, For furious [are] the punishments of the sword, That ye may know that [there is] a judgment.
