Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
How long will ye vex my soul, and break me in pieces with words?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
These ten times have ye reproached me: ye are not ashamed that ye make yourselves strange to me.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
And be it indeed that I have erred, my error remaineth with myself.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
If indeed ye will magnify yourselves against me, and plead against me my reproach:
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Know now that God hath overthrown me, and hath surrounded me with his net.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Behold, I cry out of wrong, but I am not heard: I cry aloud, but there is no judgment.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
He hath fenced up my way that I cannot pass, and he hath set darkness in my paths.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
He hath stripped me of my glory, and taken the crown from my head.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
He hath destroyed me on every side, and I am gone: and my hope hath he removed like a tree.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
He hath also kindled his wrath against me, and he counteth me to him as one of his enemies.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
His troops come together, and raise up their way against me, and encamp around my tent.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
He hath put my brethren far from me, and my acquaintance are verily estranged from me.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
My kinsmen have failed, and my familiar friends have forgotten me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
They that dwell in my house, and my maids, count me for a stranger: I am an alien in their sight.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
I called my servant, and he gave me no answer; I entreated him with my mouth.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
My breath is strange to my wife, though I make supplication to the children of my own body.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Yea, young children despised me; I arose, and they spoke against me.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
All my close friends abhorred me: and they whom I loved are turned against me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
My bone cleaveth to my skin and to my flesh, and I have escaped with the skin of my teeth.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Have pity upon me, have pity upon me, O ye my friends; for the hand of God hath touched me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Why do ye persecute me as God, and are not satisfied with my flesh?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
O that my words were now written! O that they were printed in a book!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
That they were engraved with an iron pen in lead in the rock for ever!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
For I know that my redeemer liveth, and that he shall stand at the latter day upon the earth:
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
And though after my skin worms destroy this body, yet in my flesh shall I see God:
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Whom I shall see for myself, and my eyes shall behold, and not another; though my reins be consumed within me.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
But ye should say, Why persecute we him, seeing the root of the matter is found in me?
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Be ye afraid of the sword: for wrath bringeth the punishments of the sword, that ye may know there is a judgment.
