Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then responded Job, and said: —
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
How long will ye grieve my soul? or crush me with words?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
These ten times, have ye reviled me, Shameless ye wrong me.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
And even if indeed I have erred, with myself lodgeth mine error.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
If indeed, against me, ye must needs magnify yourselves, and plead, against me, my reproach.
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Know, then, that, God, hath overthrown me, and, within his net, enclosed me.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Lo! I cry—out: Violence! but receive no answer, I cry aloud, but there is no vindication;
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
My way, hath he walled up, that I cannot pass, and, upon my paths, hath he made darkness rest;
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
My glory—from off me, hath he stripped, and hath removed the crown of my head;
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
He hath ruined me on every side, and I am gone, and he hath taken away—like a tree—my hope;
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Yea he hath kindled against me his anger, and accounted me towards him like unto his adversaries;
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Together, enter his troops and have cast up, against me, their mound, and have encamped all around my tent;
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
My Brethren—from beside me, hath he moved far away, and, mine acquaintance, are wholly estranged from me;
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Failed me, have my near of kin, and, mine intimate acquaintances, have forgotten me;
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Ye guests of my house and my maidens, A stranger, have ye accounted me, An alien, have I become in their eyes;
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
To mine own servant, I called, and he would not answer, With mine own mouth, I kept entreating him;
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
My breath, is strange to my wife, and I am loathsome to the sons of my own mother;
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Even young children, despise me, I rise up, and they speak against me;
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
All the men of mine intimate circle abhor me, and, these whom I loved, have turned against me;
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Unto my skin and unto my flesh, have my bones cleaved, and I have escaped with the akin of my teeth.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Pity me! pity me! ye, my friends, for, the hand of GOD, hath stricken me!
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Wherefore should ye persecute me as GOD? and, with my flesh, should not he satisfied?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Oh, then, that my words, could be written, Oh that, in a record, they could be inscribed:
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
That, with a stylus of iron and [with] lead, for all time—in the rock, they could be graven!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
But, I, know that, my redeemer, liveth, and, as the Last over [my] dust, will he arise;
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
And, though, after my skin is struck off, this [followeth], yet, apart from my flesh, shall I see GOD:
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Whom, I myself, shall see, on my side, and, mine own eyes, [shall] have looked upon, and not those of a stranger. Exhausted are my deepest desires in my bosom!
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Surely ye should say—Why should we persecute him? seeing, the root of the matter, is found in me.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Be ye afraid—on your part—of the face of the sword, because, wrath, [bringeth] the punishments of the sword, to the end ye may know the Almighty.
