Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job answers and says:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
“Until when do you afflict my soul, And bruise me with words?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
These ten times you put me to shame, you do not blush. You make yourselves strange to me—
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
And also—truly, I have erred, My error remains with me.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
If, truly, you magnify yourselves over me, And decide my reproach against me;
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Know now, that God turned me upside down, And has set around His net against me,
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Behold, I cry out—violence, and am not answered, I cry aloud, and there is no judgment.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
He hedged up my way, and I do not pass over, And He places darkness on my paths.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
He has stripped my honor from off me, And He turns the crown from my head.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
He breaks me down all around, and I go, And removes my hope like a tree.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
And He kindles His anger against me, And reckons me to Him as His adversaries.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
His troops come in together, And they raise up their way against me, And encamp around my tent.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
He has put my brothers far off from me, And my acquaintances have surely been estranged from me.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
My neighbors have ceased And my familiar friends have forgotten me,
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Sojourners of my house and my maids, Reckon me for a stranger; I have been an alien in their eyes.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
I have called to my servant, And he does not answer, With my mouth I make supplication to him.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
My spirit is strange to my wife, And my favors to the sons of my [mother’s] womb.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Also sucklings have despised me, I rise, and they speak against me.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
All the men of my counsel detest me, And those I have loved, Have been turned against me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
To my skin and to my flesh My bone has cleaved, And I deliver myself with the skin of my teeth.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Pity me, pity me, you my friends, For the hand of God has struck against me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Why do you pursue me as God? And are not satisfied with my flesh?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Who grants now, that my words may be written? Who grants that they may be inscribed in a scroll?
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
With a pen of iron and lead—They may be hewn in a rock forever.
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
That—I have known my Redeemer, The Living and the Last, For He raises the dust.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
And after my skin has surrounded this [body], Then from my flesh I see God—
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Whom I see on my side, And my eyes have beheld, and not a stranger, My reins have been consumed in my bosom.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
But you say, Why do we pursue after him? And the root of the matter has been found in me.
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Be afraid because of the sword, For the punishments of the sword [are] furious, That you may know that [there is] a judgment.”
