Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then answered Job, and said,
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
How long will ye grieve my soul, and crush me with words?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
These ten times have ye reproached me: ye are not ashamed when ye show yourselves as strangers to me.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Yea, if it be indeed that I have erred, let my error remain with myself.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
But if indeed ye wish to magnify yourselves above me, and to prove against me my disgrace:
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Then know for certain that God hath bent me down, and hath laid his net all around me.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Behold, I cry out concerning the violence [done me], but I am not answered: I entreat aloud, but there is no justice.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
My road hath he fenced up, so that I cannot pass out; and on my paths he placeth darkness.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
My glory hath he stripped from me, and removed the crown of my head.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
He hath pulled me down on every side, and I am going hence; and he hath rooted up like a tree my hope.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
He hath also kindled against me his wrath, and he counteth me with himself as one of his adversaries.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Altogether come on his troops, and make level against me their way, and encamp round about my tent.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
My brothers hath he removed far from me, and my acquaintance are entirely estranged from me.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
My near of kin have withdrawn, and those befriended by me have forgotten me.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Ye that sojourn in my house, and my maid-servants, regard me as a stranger: an alien am I become in their eyes.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
I call for my servant, but he will not answer, though I were to entreat him with my mouth.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
My breath is become nauseous to my wife, and my caressing, to the children of my own body.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Yea, children even despise me: I rise up, but they speak against me.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
All that have had my confidence abominate me; and those whom I have loved are turned against me.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
To my skin and to my flesh my bones do cleave, and I must sustain myself with the gums of my teeth.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Spare me, spare me, O ye, my friends; for the hand of God hath touched me.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Why will ye persecute me as God [hath done], and will never be satisfied with my flesh?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Oh who would but grant, that my words might be written down! oh who would grant that they were entered in a book!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
That they were hewn with an iron pen and [blackened with] lead for eternity in the hard rock!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
And well I know that my redeemer liveth, and that he will remain as the last after the creatures of the dust [are passed away];
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
And after my skin is cut to pieces will this be: and then freed from my body shall I behold God;
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Whom I shall myself behold to my happiness, and whom my eyes will see, and not as a stranger, [when even] my reins are consumed within my bosom.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
But if ye should say, How will we pursue him? seeing the root of the matter is found in me:
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Then have dread for yourselves of the sword; for the wrath [which ye excite] is an iniquity that bringeth the sword; in order that ye may know there is one that judgeth [in the world].
