Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job antwoordde, en sprak:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Hoe lang nog blijft gij mij krenken, En mij onder woorden verpletteren?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Tien keer beschimpt gij mij reeds, En kwelt gij mij schaamteloos.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Zelfs al had ik mij werkelijk misdragen, Dan raakt het wangedrag mij alleen;
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Gij mist het recht, een grote mond tegen mij op te zetten, Mijn schande mij te verwijten!
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Erkent toch eindelijk, dat God mij kastijdt, En mij in zijn net heeft verstrikt!
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Zie, ik roep: "Geweld!" maar vind geen verhoring, Ik roep om hulp: mij geschiedt geen recht!
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Hij heeft mijn weg versperd: ik kan niet voorbij, En duisternis op mijn paden gelegd;
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Mijn eer heeft Hij mij ontroofd, De kroon mij van het hoofd gerukt.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Hij heeft mij van alle kant ondermijnd: en daar ga ik heen; Mijn hoop ontworteld als een boom,
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Zijn gramschap tegen mij laten woeden, Mij als zijn vijand behandeld.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Als één man rukken zijn benden aan, En banen hun weg naar mij heen; Ze legeren zich rond mijn tent, Ze zijn zonder genade!
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Mijn broeders houden zich verre van mij, Mijn bekenden zijn vreemden voor mij;
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mijn verwanten verdwenen, Mijn gasten zijn mij vergeten.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Mijn slavinnen zien mij aan voor een vreemde, Ik ben een onbekende voor haar;
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Ik roep mijn slaaf: hij geeft mij geen antwoord, Zelfs al smeek ik er om.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Mijn vrouw walgt van mijn adem, En ik stink voor mijn zonen;
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Zelfs de kinderen minachten mij, En brutaliseren mij, als ik optreed.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Al mijn getrouwen verafschuwen mij, Die ik liefhad, keren zich van mij af;
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Mijn vlees teert weg in mijn huid Met mijn tanden knaag ik mijn beenderen af.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Erbarming, erbarming: gij tenminste, mijn vrienden, Want de hand van God heeft mij geraakt;
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Waarom mij als een hert vervolgen, Nooit verzadigd aan mijn vlees!
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
O, werden mijn woorden opgeschreven, Opgetekend in een boek,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Met een stift van ijzer en lood Voor eeuwig op een rots gegrift:
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Ik weet, dat mijn Verlosser leeft, En ten leste op de aarde verschijnt;
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Dat ik mij zal oprichten achter mijn huid, En van mijn vlees uit, God zal aanschouwen!
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Ja, ik zal Hem aanschouwen, Mijn ogen zullen Hem zien, maar niet meer als vijand; Mijn nieren smachten in mijn schoot,
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
En wanneer gij dan zegt: Hoe vervolgen we hem, Welk voorwendsel zullen we tegen hem vinden;
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Ducht dan het zwaard voor uzelf, Want dan zal de Gramschap de bozen verdelgen! Om te weten, of er gerechtigheid is!
