Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Men Job svarede og sagde:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Hvor længe ville I bedrøve min Sjæl og knuse mig med Ord?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
I have nu ti Gange forhaanet mig, I skammede eder ikke ved at overdøve mig.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Og sandelig, om jeg end har faret vild, da bliver jo min Vildfarelse hos mig selv.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Dersom I virkelig vilde ophøje eder imod mig og overbevise mig om min Skam,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
saa forstaar dog, at Gud har forvendt min Sag og har ladet sit Garn omringe mig.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Se, jeg raaber over Vold, og jeg faar ikke Svar; jeg skriger, og der er ingen Ret.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Han satte Gærde for min Vej, at jeg ikke kan komme over, og han lagde Mørkhed over mine Stier.
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Han afførte mig min Ære og borttog mit Hoveds Krone.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Han nedbrød mig trindt omkring, og jeg for bort; han oprykkede mit Haab som et Træ;
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
og han optændte sin Vrede imod mig og agtede mig over for sig som sine Fjender.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Hans Tropper kom til Hobe og banede sig Vej imod mig, og de lejrede sig trindt omkring mit Telt.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Han fjernede mine Brødre fra mig, og de, som kende mig, holde sig aldeles fremmede for mig.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Mine nærmeste have forladt mig, og mine Kyndinge have glemt mig.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
De, som bo hos mig i mit Hus, og mine Tjenestepiger agte mig som en fremmed, jeg er bleven en Udlænding for deres Øjne.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Jeg kaldte ad min Tjener, og han svarede ikke; med egen Mund maatte jeg bede ham bønligt.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Min Aand er bleven fremmed for min Hustru og min Kærlighed for min Moders Sønner.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Endogsaa Børn foragte mig; staar jeg op, tale de imod mig.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Alle de Mænd, som vare i min Fortrolighed, have Vederstyggelighed til mig, og de, som jeg elskede, have vendt sig imod mig.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Mine Ben hænge ved min Hud og ved mit Kød, og jeg er netop undsluppen med mine Tænders Hud.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Forbarmer eder over mig, forbarmer eder over mig, I, mine Venner! thi Guds Haand har rørt mig.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Hvi forfølge I mig, ligesom Gud, og kunne ikke mættes af mit Kød?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Gid dog mine Ord maatte blive opskrevne, gid de maatte blive prentede i en Bog,
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
ja, maatte de med en Jernstil og med Bly blive indhuggede i en Klippe til evig Tid!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Og jeg ved, at min Genløser lever, og at han som den sidste skal staa op over Støvet.
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
Og naar min Hud, saaledes sønderslidt, er borte, og jeg er blottet for mit Kød, skal jeg skue Gud,
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
hvem jeg skal skue som den, der er for mig, og hvem mine Øjne skulle se, og ikke en fremmed; mine Nyrer forsmægte i mit Indre.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Naar I sige: Hvor skulle vi dog forfølge ham! — og Sagens Rod skal være funden i mig —:
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Da frygter for Sværdet; thi Vreden rammer Misgerninger, som fortjene Sværdet; paa det I skulle vide, at der er Dom til.
