Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
約伯回答說：
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
你們叫我的心悲傷，說話苦惱我，要到何時﹖
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
你們侮辱我，已有十次之多，苛待我卻不知羞愧。
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
我若實在錯了，錯自由我承當。
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
如果你們真要對我自誇，證明我的醜惡，
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
你們應當知道：是天主虐待了我，是他用自己的羅網圍困了我。
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
我若高呼說：「殘暴，」但得不到答覆；我大聲呼冤，卻沒有正義。
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
他攔住我的去路，使我不得過去，使黑暗籠罩著我的去路。
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
他奪去了我的光榮，摘下了我頭上的冠冕；
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
他四面打擊我，使我逝去；拔除我的希望，猶如拔樹。
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
他對我怒火如焚，拿我當作他的仇敵。
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
他的軍隊一齊開來，修好道路攻擊我，圍著我的帳幕紮營。
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
他使我的弟兄離棄我，使我的知己疏遠我。
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
鄰人和相識者都不見了，寄居我家的人都忘了我。
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
我的婢女拿我當作外人，視我如一陌生人。
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
我呼喚僕人，他不回答；我必須親口央求他。
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
我的氣味使妻子憎厭，我的同胞視我作臭物。
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
連孩子們也輕慢我，我一起來，他們就凌辱我。
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
我的知交密友都憎惡我，我所愛的人也對我變了臉。
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
我的骨頭緊貼著皮，我很徼幸還保留牙床。
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
我的朋友，你們可憐可憐我罷! 因為天主的手打傷了我。
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
你們為何如同天主一樣逼迫我，吃了我的肉還不知足呢﹖
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
惟願我的話都記錄下來，都刻在銅板上；
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
用鐵鑿刻在鉛版上，永遠鑿在磐石上。
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
我確實知道為我伸冤者還活著，我的辯護人要在地上起立。
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
我的皮膚雖由我身上脫落，但我仍要看見天主；
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
要看見他站在我這一方，我親眼要看見他，並非外人；我的五內因熱望而耗盡。
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
如果你們說：「我們怎能難為他﹖怎能在他身上尋到這事的根由﹖」
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
你們應當害怕刀劍，因為報復罪惡者是刀劍；如此你們知道終有一個審判者。
