Jób 19
1 Felele pedig Jób, és monda:
Тогава Иов в отговор рече:
2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
До кога ще оскърбявате душата ми, И ще ме съкрушавате с думи?
3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
Десет пъти вече стана ме укорявате, Но пак не ви е срам, че ми смайвате главата.
4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Даже ако наистина съм съгрешил, Грешката ми остава с мене.
5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Ако непременно искате да се големеете над мене И да хвърляте против мене укора ми,
6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
Знайте сега, че Бог ме повали И ме обиколи с мрежата Си.
7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Ето, викам: Неправда! Но няма кой да ме чуе; Издавам вик за помощ, но няма съд.
8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
Той е преградил пътя ми, та не мога да премина, И турил е тъмнина в пътеките ми,
9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
Съблякъл ме е от славата ми, И отнел е венеца от главата ми.
10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Съкрушил ме е отвсякъде, и аз отивам; И изкоренил е надеждата ми като дърво.
11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
Запалил е тоже против мене гнева Си, И счита ме като един от враговете Си.
12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
Полковете Му настъпват заедно, Та заздравяват пътя си против мене, И разполагат се в стан около шатъра ми.
13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
Отдалечил е от мене братята ми; И ония, които ме познаваха, станаха съвсем чужди за мене.
14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Оставиха ме ближните ми, И забравиха ме познайниците ми.
15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
Ония, които живеят в дома ми, И слугините ми считат ме като чужд; Странен станах в очите им.
16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Викам слугата си, и не отговаря, При все че с устата си му се моля.
17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
Дъхът ми е отвратителен на жена ми, И дъхът ми на чадата на чреслата ми.
18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
И самите малки деца ме презират; Когато ставам говорят против мене.
19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Всичките ми по-близки приятели се погнусяват от мене; И ония, които възлюбих, обърнаха се против мене.
20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
Костите ми залепват за кожата ми и за месата ми; И отървах се само с кожата на зъбите си.
21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Смилете се за мене, смилете се за мене, вие приятели мои! Защото ръката Божия се допря до мене.
22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
Защо ме гоните като че ли сте Бог, И не се насищате от плътта ми?
23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
О, да можеха да се напишат думите ми! Да се начертаеха на книга!
24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Да се издълбаеха на скала за всегда С желязна писалка и олово!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Защото зная, че е жив Изкупителят ми, И че в последно време ще застане на земята;
26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
И, като изтлее след кожата ми това тяло, Пак вън от плътта си ще видя Бога:
27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Когото сам аз ще видя, И очите ми ще гледат, и то не като чужденец, За тая гледка дробовете ми се топят дълбоко в мене.
28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Ако кажете, Как ще го гоним, Тъй като причината на това страдание се намира в самия него!
29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
Тогава бойте се от меча; Защото гневни са наказанията, нанесени от меча, За да познаете, че има съд.
