Jób 18
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Pea naʻe toki tali ʻe Pilitati mei Suaa, ʻo ne pehē,
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
“ʻE fēfē hono fuoloa pea ke fakangata ʻae lea? Tokanga, pea te mau toki lea.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Ko e hā kuo lau ai ʻakimautolu ko e fanga manu, pea lau ko e ʻuli ʻi ho ʻao?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
ʻOku ne haehae ia ʻe ia pe ʻi heʻene ʻita: ʻe liʻaki ʻa māmani koeʻuhi ko koe? Pea ʻe hiki ʻae fuʻu makatuʻu mei hono potu?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
“Ko e moʻoni, ʻe tāmateʻi ʻae maama ʻoe angahala, pea ʻe ʻikai ulo ʻae kalofiama ʻo ʻene afi.
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
ʻE fakapoʻuli ʻae maama ʻi hono fale, pea ʻe tāmateʻi ʻa ʻene maama fakataha mo ia.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
ʻE fakaʻapiʻapi ʻae lakaʻanga ʻo hono mālohi, pea ʻe lī ki lalo ia ʻe heʻene fakakaukau ʻaʻana.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
He ko hono kauvaʻe ʻoʻona kuo ne lī ia ki he kupenga, pea ʻoku ne ʻeveʻeva ʻi he funga tauhele.
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
ʻE moʻua ia ʻe he hele ʻi hono muivaʻe, pea ʻe ikuna ia ʻe he kaihaʻa.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
Kuo ʻai ʻae tauhele kiate ia ʻi he kelekele, mo e sokitanu kiate ia ʻi he hala.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
ʻE fakamanavahēʻi ia ʻe he ngaahi meʻa fakailifia mei he potu kotoa pē, pea ʻe fakaveʻevave ia.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
ʻE kai ʻe he fiekaia ʻa hono mālohi, pea ʻe tali ofi ʻae fakaʻauha ki hono vakavaka.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
ʻE fakaʻauha ʻe ia ʻae mālohi ʻo hono sino: ʻio, ko e ʻuluaki fānau ʻoe mate te ne fakaʻauha ʻene mālohi.
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
ʻE lī kituʻa mei hono fale ʻa hono falalaʻanga, pea ko ia ʻe ʻomi ia ki he tuʻi ʻoe fakailifia.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
ʻE nofo ia ʻi hono fale, he ʻoku ʻikai ʻoʻona ia: ʻe tūtuuʻi ki hono ʻapi ʻae sulifa.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
ʻE mōmoa mei lalo hono ngaahi aka, pea ʻe motuhi mei ʻolunga ʻa hono vaʻa.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
Ko hono manatuʻi ʻe ʻauha mei he fonua, pea ʻe ʻikai hano hingoa ʻi he hala.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
ʻE kapusi ia mei he maama ki he poʻuli, pea ʻe tulia ia mei he māmani.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
ʻE ʻikai maʻu ʻe ia ha foha pe mokopuna ʻi hono kakai, ʻe ʻikai toe ha niʻihi ʻi hono ngaahi fale.
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
Ko kinautolu ʻe muimui ʻiate ia te nau ofo ki hono ʻaho, ʻo hangē ko e ilifia ʻanautolu naʻa nau feangai.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Ko e moʻoni ʻoku pehē pe ʻae ngaahi nofoʻanga ʻoe angahala, pea ko eni ʻae potu ʻo ia ʻoku taʻeʻiloʻi ʻae ʻOtua.”
