Jób 18
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Då tok Bildad frå Suah til ords og sagde:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
«Kor lenge driv de jagt på ord? Gjev gaum, lat oss so talast ved!
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Kvi skal me reknast liksom fe, som ureine i dykkar augo?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
Å, du som riv deg sund i sinne, skal jordi øydast for di skuld? Skal fjellet flytjast frå sin stad?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Men sløkt vert ljoset for den vonde, og hans åre-eld skal ikkje skina.
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
I tjeldet hans vert ljoset myrkt, og lampa sloknar yver han.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
Hans sterke stig vert snævra inn; han snåvar yver sine planar.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
Hans fot vert fløkt i garnet inn, og upp i netet ferdast han;
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
og snara triv um hælen hans, og gildra tek på honom fat.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
I jordi løynde gildror lurer, og fellor ventar på hans veg.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Og rædslor trugar rundt ikring og skræmer han for kvart eit stig.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Ulukka hungrar etter han, og vondt vil føra han til fall,
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
vil eta kvar ein led og lem, ja, det vil daudens eldste son.
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
Hans trygd er rivi frå hans tjeld; du sender han til rædsle-kongen.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
I huset hans bur framande, det vert strått svåvel på hans bustad.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
Hans rot i grunnen turkar ut; den høge kruna visnar burt.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
Hans minne kverv frå jordi burt, og namnlaus vert han vidt og breidt.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
Frå ljos til myrker driv dei honom og jagar han frå landi burt.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
Han barnlaus vert i eige folk; i heimen hans slepp ingen undan.
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
Og vestmenn støkk for dagen hans, og austmenn vert av rædsla slegne.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Just soleis gjeng det nidings hus, den heim der ingen kjenner Gud.»
