Jób 18
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Respondens autem Baldad Suhites, dixit:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
[Usque ad quem finem verba jactabitis? intelligite prius, et sic loquamur.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Quare reputati sumus ut jumenta, et sorduimus coram vobis?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
Qui perdis animam tuam in furore tuo, numquid propter te derelinquetur terra, et transferentur rupes de loco suo?
5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Nonne lux impii extinguetur, nec splendebit flamma ignis ejus?
6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
Lux obtenebrescet in tabernaculo illius, et lucerna quæ super eum est extinguetur.
7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
Arctabuntur gressus virtutis ejus, et præcipitabit eum consilium suum.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
Immisit enim in rete pedes suos, et in maculis ejus ambulat.
9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
Tenebitur planta illius laqueo, et exardescet contra eum sitis.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
Abscondita est in terra pedica ejus, et decipula illius super semitam.
11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Undique terrebunt eum formidines, et involvent pedes ejus.
12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Attenuetur fame robur ejus, et inedia invadat costas illius.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
Devoret pulchritudinem cutis ejus; consumat brachia illius primogenita mors.
14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
Avellatur de tabernaculo suo fiducia ejus, et calcet super eum, quasi rex, interitus.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
Habitent in tabernaculo illius socii ejus qui non est; aspergatur in tabernaculo ejus sulphur.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
Deorsum radices ejus siccentur: sursum autem atteratur messis ejus.
17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
Memoria illius pereat de terra, et non celebretur nomen ejus in plateis.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
Expellet eum de luce in tenebras, et de orbe transferet eum.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
Non erit semen ejus, neque progenies in populo suo, nec ullæ reliquiæ in regionibus ejus.
20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
In die ejus stupebunt novissimi, et primos invadet horror.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Hæc sunt ergo tabernacula iniqui, et iste locus ejus qui ignorat Deum.]
